Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)

LÁNY —Ölelj át. Jó érezni a tested. Nem gondoltam volna, hogy ilyen vagy.

ÜGYNÖK - Nem... Mintha álmodnék. (Távolidobszó hallatszik.) Látod, az emberek boldogok szeretnének lenni. Ez az egyetlen, amire vágynak. Eljössz velem este táncolni?

LÁNY — Mindig veled leszek. Oda megyek, ahová viszel.

ÜGYNÖK — Elmegyünk az utcabálba. Az előbb azt mondtad, hogy nincs kivel menned... Kilenckor érted jövök. Látod, milyen magabiztosan beszélek? Mert nincs semmi, ami elválaszthatna tőled.

LÁNY - Milyen messze van még az este!

ÜGYNÖK - Tessék, a tied. (Neki adja a vasalót) Ezzel vasalod ki a ruhát, amit majd este fölveszel. Ez az első ajándékom.

(A Lány fogja az Ügynök táskáját és az asztal alá teszi. Az ajtófélfának támaszkodik. Mutatja a férfinek, hogy menjen ki. Az Ügynök kimegy és kopogtat, mint az előbb. A Lány is megismétli azokat a mozdulatokat, amelyeket a kopogtatáskor tett. Mintha minden újra játszódnék, de másképpen. Ajtót nyit.)

ÜGYNÖK - Jó napot.

LÁNY — Jó napot.

7.

(Lemennek a lépcsőn. Megjelenik a Szomszédasszony. A Lány álarcot cserél vele. Bemegy a Szomszédasszony szobájába, és folytatja a varrást vagy söprést. A felső szinten lassan kialszik a fény, miközben a Szomszédasszony a Lány maszkjában énekel. Az Ügynök kimegy, de előbb fölveszi a Szomszédasszony férjének álarcát. Csak a Szomszédasszony szobája van megvilágítva. Bejön a Szomszédasszony férje)

LÁNY - Nem élet ez, én mondom neked. Sose lehet tudni, hogy kapsz munkát vagy nem kapsz munkát. Elmész ma? (A férj bólint) Az még csak hagyján, hogy minden nap elmegy az ember dolgozni, de az, hogy minden nap elmenjen és ne találjon munkát... Jó, tudom. Néha akad valami. Ha órákat állsz sorba... Jó a kávé? Legalább az legyen jó... Nem gondolod, hogy most már történni kéne valaminek?

LASSÚ FÜGGÖNY

58