Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)

Egy régi Santiago de Cuba-i ház ebédlője. Hátúi üvegajtó. Nagy vitrin, tele porcelán csecsebecsékkel. A falon virág- és gyümölcs-csendéletek. A padlón nagy fémvázák állnak fatalapzaton, bennük dísznövények. Háromszemélyes asztal. Fehér terítő. Az asztal fölött lámpa. Ingaóra; éppen háromnegyed hetet üt. Az asztal mögött pamlag.

1.

Alicia és Martel az asztalnál ül. Martelen makulátlan fehér öltöny és betétes lakkcipő van; zsebórát visel. Alicia estélyiben van a huszas évek divatja szerint; nagyon ki van festve, sok ékszert hord. Kicsit nevetségesek és divatjamúltak mind a ketten. Martel türelmetlennek látszik; megnézi az óráját. Éhes, ásít egyet. Alicia mintha várna valamire. Kintről egy támáles-árus kiabálása hallatszik. Marieta jön be. Csipke köntösben van. Kezében kis kertészkapa.

MARI ETA — Hogy milyen gyönyörűek ezek a nárciszok! Meg kell nézned őket, Alicia; és magának is, Martel. Ott vannak még az ágyásban. Ezt látni kell. Valami csodálatosak! (Szünet) Mikor megvettem őket, alig látszottak ki a földből. Olyanok voltak, mint valami pálcikák. (Járkálni kezd) Ha nem lennék olyan régi kertész, el se hinném. Mondom, látni kell őket, de az orgonát és a jácintot is, meg a dáliákat meg a bazsalikomot!

ALICIA — (Türelmetlenül föláll) Hát ez igazán nagyszerű! Csakhogy már éppen eleget láttam őket. Egy nárcisz mindig egy forma. (Gúnyosan) Nem unod még?

33