Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)

AMELIA —Van egy hulla a házban, ergo, kell lenni egy nyomozónak is. Egyszerű logikai következtetés.

NYOMOZÓ - Hát maga hall?

AMELIA - Tökéletesen.

NYOMOZÓ — Nem értem. Maga nem süket?

AMELIA — Csak reggel héttől tizenegyig.

(Hirtelen megszólal a rádió. A bemondó azt mondja: tizenegy óra. A Nyomozó megnézi a zsebóráját.)

EULALIA - (Fölkel) Amelia, az úr nyomozó, és azért jött, hogy kivizsgálja sógorod halálának körülményeit. (A nyomozónak) Nyomozó úr, a húgom, Amelia.

NYOMOZÓ — Örvendek.

AMELIA - Én is. (Nyújtja felé a kezét, a nyomozó megcsókolja.) NYOMOZÓ - Föl kell tennem önnek néhány kérdést.

AMELIA — De előbb igyuk meg a kávét, nem igaz?

NYOMOZÓ — Dehogynem.

EULALIA — Kávézás közben nagyon jól lehet beszélgetni.

AMELIA - Üljünk le.

(Leülnek. Amelia csönget egy kis csengővel. Bejön Eugenia. Fekete ruha van rajta, meg kötény és főkötő. Tálcán szervírozza a kávét.) EUGENIA — Tegnapi kávé. (Kimegy)

AMELIA — (Eulaliának.) Ma te vagy a soros.

EULALIA-Elővesz egy zsebnaptárt.) Igen, kedd van. (Elteszi a naptárt. A nyomozónak) Hány cukorral kéri a kávét?

NYOMOZÓ - Eggyel.

(Eulalia odaadja neki a kávét, a nyomozó fölkavarja.)

EULALIA - Egy idő óta mindent elfelejtek. Nem vetted észre, Amelia, kezd kihagyni az emlékezetem (Magának is tölt kávét)

AMELIA — Vigyáznod kell magadra. A végén még emlékké változol. NYOMOZÓ — És hogyhogy kezd kihagyni az emlékezete?

EULALIA — Nem tudom. Kihagy.

AMELIA - Milyen szépek a rózsáim!

EULALIA — Ha Fernando láthatná őket.

AMELIA — (Objektívan) De már nem láthatja.

11