Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Történelem - Bicsok Zoltán–Kósa Béla: „…hogy itten Csíkban is egy patika állíttassék fel, szükségesnek látszik…” Adalékok az első csíkszéki patikák történetéhez (1808–1855)
Adalékok az első csíkszéki patikák történetéhez (1808-1855) nem hogy a szükséges anyagi szerek esztendönkénti szaporítására, helyreállítására és megszerzésére valamit hátra tudna hagyni, sött jelenleg gyógyszer- tára oly silányul jövedelmez, hogy naponkénti élelmezése és házi szükségei fedezgetésére sem elégséges, bár mily takarékos gazdálkodás mellett is, az eddig elé igen lassadán gyülöngö bévételi öszveg. Ha tehát az egyesittés által út nem nyittatik néki a jutalma- sabb bévételekre, és már is saját tökéje nagyobb részének felemésztésével igen nagy mértékben alásüly- lyed, pénzbéli erejének helyreállítására kéntelen lesz a kérelmes végképpeni elpusztulását, megbukkását bé nem várva vidékünkből rövid időn eltávozni és ezen feles számú, s mind Udvarhelyszéktől, mind Gyergyótól nevezetesebb távulságokot béfoglaló erdős, bérces hegytömeg által elválasztott helységünket eltávoztával a leg aggodalmasabb helyzetbe taszít- ni, mert bajoson fogna találkozni a két szomorú esemény után egy harmadik vállalkozó, s így ezen körülmény békövetkezése münköt örökre megfosztana még csak reményétől is annak, hogy valaha kebelünkben gyógyszertár nyithassék. '149 Az ügyben - guberniumi közvetítéssel — 1844-ben érkezett elutasító leirat az uralkodótól. A patikák egyesítése tárgyában folyó levelezéssel egy időben Szépvízen is előkerült a régi probléma, a csíkszéki patikusok szokásos vitája az örmény kereskedőkkel, az általuk forgalmazott gyógyhatású, illetve mérgező anyagok, vagy korabeli szóhasználattal „a paticai és technical szerek” forgalmazása ügyében. Mielőtt azonban a részletekkel megismerkednénk, lássuk melyek voltak az ügy előzményei, amelyekre vonatkozóan a századelőről valók az első szórványos utalások. Ezek zöme Nagy Dániel székorvos 1810 februárjában kelt és Sándor Mihály főkirálybíróhoz beterjesztett jelentéséből származnak, melyben a Csíkszék területén zajló gyógyszerforgalmazás ügyét ismerteti. Amellett, hogy rávilágít a mérgező anyagokkal való kereskedés veszélyeire és szorgalmazza azok kizárólag gyógyszertárakban történő forgalmazását, lényegre törő helyzetjelentést is ad a témáról: említi a gyergyószentmiklósi patikát, ugyanakkor javasolja, hogy mivel Szépvízen nincs gyógyszertár, itt a veszélyes anyagokat egy, a hatóságok által engedéllyel ellátott személy árusítsa.150 A jelentés nyo149 Rnlhmh, F 27 Csíkszék levéltára - Iratok, CCXXXVII/14. mán a főtiszt el is rendelte a gyergyószentmiklósi és szépvízi kereskedők ellenőrzését. A vizsgálatok nyomán, 1810 tavaszán újabb jelentések és kimutatások készültek, ez utóbbiak sorában pedig feltétlenül említést érdemelnek azok a táblázatos kimutatások, amelyekben Nagy Dániel áttekintést ad a veszélyes anyagok három csoportjáról, de rendkívül érdekes forrás a szépvízi örmény boltosok világára vonatkozóan az a kimutatás is, amely a Száva János, Dávid Márton, özv. Jakab Istvánné, Dávid Kajetán, Márton Keresztes és Száva Keresztes szépvízi kereskedőktől lefoglalt tiltott szerekről készült.151 E röpke kitérő is jelzi, hogy a hivatalos, engedélyezett és hatóságilag ellenőrzött gyógyszer- forgalmazást megelőző időszakban a gyógyhatású, illetve veszélyes anyagok forgalmazása tulajdonképpen az örmény kereskedők „monopóliuma” volt. Hivatalosan ugyan nem bírták a felsőbbség áldását, de a szükség törvényt bontott, és patika hiányában a helyi hatóságok is kénytelenek voltak szemet hunyni afelett, hogy boltjaikban az örmények mindenféle patikai szereket is árultak, legyenek azok gyógynövények, tinktúrák, olajok, sók, különféle gyökerek, magvak és kencék. A nagyobb gondot inkább az okozta, hogy nem hiányoztak a felhozatalból olyan anyagok sem, amelyek alapvetően ugyan festékkészítéshez voltak használatosak, viszont az élet kioltására is alkalmasak lehettek (arzén, kobalt, ólom, minium, cink, vitriol stb.) Ebbe a belterjes világba idegenként belépni, ráadásul a helyiek kereskedelmi érdekeit veszélyeztetve, igencsak kockázatos vállalkozás volt. Visszatérve Tamássik és a szépvízi örmények konfliktusához, a kialakult helyzetet egy 1840 márciusából fennmaradt, pókakeresztúri Székely Zsig- mond felcsíki alkirálybíró tollából származó jelentés plasztikusan ábrázolja. Székely nemcsak az örmény kereskedők „engedetlensége és véllek született bárdo- latlan nyakassága” miatt panaszol, de számos súlyos törvénytelenséget is rögzít jelentésében. Mint írja, az örmény kereskedők nemhogy nem tartották tiszteletben felszólítását, miszerint két héten belül kötelesek az általa megnevezett anyagokat eladni vagy átadni a patikusnak, de ezekkel még a tilalom után három hónappal is kereskedtek, és ami igazán súlyos, naponta becsapták vásárlóikat, hiszen „[...] a tiltott szerek rendezése és becsűje alkalmával is, az or150 Rnlhmh, F 27 Csíkszék levéltára — Iratok, CIX/42. 151 Rnlhmh, F 27 Csíkszék levéltára — Iratok, CIX/58. TÖRTÉNELEM l ISTORIE i HISTORY 79
