Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Régészet - Nyárádi Zsolt: Helynévtan és régészet. Vizsgálódás az udvarhelyszéki falvak kezdeteiről
Nyaradi Zsolt tékű a települések kialakulásának tanulmányozásában. Az ezekben feltárt legkorábbi sírok pedig jó anyagot szolgáltathatnak a székely betelepedés problematikájának vizsgálatához, hiszen ezek genetikai markereinek összehasonlítása a későbbi korok temetkezéseivel választ adhat, hogy a székelyek előtt élt-e itt egy magyar vármegyei népesség. A településhálózat rekonstruálása még nehezebb, ha az Áxpád-kort vizsgáljuk. Ebben a korszakban ugyanis a települések laza szerkezetűek voltak, így adott esetben a terepbejárással lokalizált régészeti lelőhelyeket csak feltételesen tudjuk kapcsolatba hozni a mai településnevekkel, így nem zárható, ki hogy több kisebb településhalmazból alakult ki a későbbiekben a ma ismert falu. Annak ellenére, hogy láthattuk a helynévtani elemzések korlátáit és hiányosságait, sajnos nincsen jobb alternatíva. Az anyaszék területén a régészeti kutatások még mindig a kezdő lépéseken alig haladtak túl, Keresztúr-fiúszéket leszámítva, ahol elkészült a falvak régészeti topográfiája. A szék települései közül 57-ről egyáltalán nincsen semminemű régészeti információnk (ez az össz- létszám 41 százalékát teszi ki) annak keletkezését illetően, ellenben többről sejtjük, hogy románkori egyházzal rendelkezett. Ugyanakkor a régészeti kutatásoknak sikerült egyértelmű nyomokat találni, amelyek 28 települést a 11-12. századra kelteznek. Ez százalékban kifejezve azt jelenti, hogy a későközépkori településállomány közel húsz százalékáról van korai leletünk. A régészeti terepbejárások során egy nagyszámú település jött létre a 13. században, avagy még nem találtuk meg ezeken a legkorábbi leleteket. 45 településről vannak hasonló régészeti adataink, amelyek a települések 33 százalékát jelentik. A 14. században már kevés új település jött létre. Adataink szerint csupán négy hasonlóról van adatunk. A 16. századi népességnövekedés és a nemesi nagybirtokok megjelenésével kisebb kirajzásoknak, újabb falvak alapításainak lehetünk tanúi, amelyek egyes esetekben rövid életűek voltak (pl. Cibrefalva vagy Felsősiménfalva). Az újkorban négy újabb faluval bővült a településhálózat. 1680 körül Gyulai Lajos gróf a birtokán Brassó környéki román telepesekkel népesítette be Keresztúr-széki birtokát, amelyből kialakult Románandrásfalva. Kismedesérta 19. század második felében a Medesérhez tartozó Gagy völgyébe átnyúló területeken gazdálkodó tanyai családok hozták létre, amely 1875-től kezdve, mint önálló település szerepel. Felsősófalva szomszédságában létrejött Alsósófalva, Bethlenfalva szomszédságában pedig Felsősiményfalva, amely a későbbiekben meg is szűnt. A kutatások jelenlegi állása szerint a térség Árpád-kori településhálózata 87—89 falvat foglalt magában. Ez a szám a későbbiekben még emelkedhet, ugyanis a kutatón területről még 37 településről semmilyen egyháztörténeti vagy régészeti adanal nem rendelkezünk. Közülük 18 település a puszta személynévből képződön, így ha elfogadjuk ezek korai keltezését, akkor 105-107 Árpád-kori településsel számolhatunk. 12 település egyértelműen a 14-16. század között alakult ki. 44
