Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Szemle - Pataki Szabolcs: A kormányzó úr nemesei?
A második fejezet (A Vitézi rend felépítése és tagsága) a rend hierarchiájával foglalkozik, a rend intézményei és sajtótermékei kerülnek megvilágításba. A fejezet kulcsszava a szervezés, a szervezet intézményei minden lehetséges módon belenyúltak a vitézek életébe, annak minden mozzanatába (pl. nősülési engedélyek, gazdasági tanfolyamok, stb.). 1933-ban, amikor a vármegyei vitézi székek mellett társadalmi bizottságok is létrejöttek, akkor ez a tendencia csak fokozódott. A harmadik fejezet (A vitézi telked) a vitézi telkek típusait mutatja be. A telkeket részben felajánlások útján szerezték, részben a felajánlott pénzből vásárolták, majd a zsidótörvények és a területi visszacsatolások következtében a rend nagy mennyiségű földhöz jutott, azonban mindezek dacára is csak a vitézek kisebb hányada részesült földadományból, ami nemegyszer a rendből való kilépéshez is vezetett. A negyedik fejezetben (A vitézi élet, mentalitás és külsőségek) képet kaphatunk arról, hogy mit is jelentett a két világháború közti időszakban Magyarországon vitéznek lenni, és megérthetjük, hogy miért jelentkeztek sokan a bonyolult eljárás ellenére is vitéznek. A vitézi státusz egyfajta újnemességet jelentett, annak minden külsőségeivel és előnyeivel együtt (pl. Vitézi Káté, előny munkavállalásnál, vitézi bálok, rendházak, stb.). Az ötödik fejezetben (A „nemzetvédelmi” jelleg) nyilvánvalóvá válik, hogy a Vitézi Rend tíz- parancsolatának 9. pontjában hangoztatott mili- tarizmus nem közhely. A levente mozgalomban résztvevő, a honvédséggel együttműködő rend, hozzájárult a Horthy-kultusz életben tartásához és a belső rendszerellenesnek vélt törekvések elfojtásához is, ugyanis bizonyos szinten állambiztonsági, besúgó szervként is működött. A vitézi rend és a politika címet viselő fejezetből megérthető, hogy bár eredetileg a rend a politika felett álló szervezetként indult, elég hamar szerepet vállaltak a tagjai benne, ez elsősorban az államhatalom érdekeivel magyarázható, azzal hogy megbízható embereket ültessen felelős pozíciókba. A rend kritikusai egyszersmind Horthy kritikusai is voltak, a rend elleni támadás egyfajta Horthy elleni közvetett támadásként is értelmezhető tekintve, hogy a kormányzó személye és a Rend szorosan összeforrott. A rendet ért támadások okai között felsorolható az újnemességgel szembeni ellenérzés, a földosztásból való részesülés monopóliuma, sőt a református túlsúly is. Az utolsó fejezetben (Kitekintés és összegzés) a rendnek a Szálasi korszak alatti tudathasadásos állapotának miértjeiről szerezhetünk tudomást. A szovjet előretöréssel természetesen a rendet betiltották, ám a szervezet bonyolult birtokviszonyainak és a közigazgatással való összefonódott- ságának köszönhetően ez a folyamat elhúzódott egészen 1948-ig. Megítélése a vasfüggöny keleti oldalán található Magyarországon természetesen nem lehetett elfogulatlan, a rendet a szélsőjobb- oldali szervezetek közé sorolták. Nyugaton már korán megjelentek kevésbé elfogult vélemények is. Ezek ismertetése után, a szerző levonja következtetéseit a rend tevékenységével kapcsolatban, megítélése szerint a rend sok ponton nem érte el az alapításakor kitűzött célt. A könyvet mindazoknak ajánlom, akik széleskörű ismereteket szeretnének szerezni erről a szervezetről, a szélesebb nagyközönségnek és a történészszakma képviselőinek egyaránt, amely a Horthy rendszer egyik jellegzetes intézménye volt. A könyv elolvasása után tiszta képet alkothatunk annak felépítéséről, működéséről. Pataki Szabolcs Babeş-Bolyai Tudományegyetem Kolozsvár, Románia E-mail: patakiszabi@gmail.com 322
