Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Néprajz - Kicsi Noémi: „No, ez volt az élet történelem, ami így belevitt a kántorságba”
Kicsi Noémi A kántorszékben A.M. 1948-tól mint okleveles kántor, a gyergyócsomafalvi római katolikus plébánia hivatalos alkalmazottja lett. 1949-től, miután Márton László főkántor lemondott a kántorságról, s a keresztek eltűntek az iskolákról50, egyedüli kántor maradt a plébánián. Abban az időben nagy volt a kántorhiány, s még Gyergyószentmiklósról is megkeresték az egyházi tanácsosok, hogy menne oda kántorkodni, mert az ottani kántor gyengébb hangú csángó származású volt, s ő mégiscsak magyarabbul énekelt. Mikor a csomafalvi tanács megtudta, hogy megkeresték Szentmiklósról, akkor a megyebíró kereste meg őt, s kérte, hogy tudja meg, mennyit ígértek ott neki, s ők is adnak annyi jövedelmet. „...De hát persze,én nem mentem, ilyen bolond csomafali is vótam, [.. .]ide örökösödtem Csomafalába..." Mint minden kántornak, András Mártonnak is elsődleges feladata a templomiliturgiai szolgálat volt. Mikor arra kérdeztem rá, hogy milyen volt a munkahete, az egyes szám első személyről áttér az egyes szám harmadik személyei elbeszélési módba, általánosságban kezd beszélni a kántor napi beosztásáról: ,A kántornak, ha kántortanyíttó vót, ment az iskolába, ha nem vót kántortanyíttó, mint ahogy én vótam, ment a 7 órás szent misére, vagy a 6 órásra reggel amikor vót, akkor vót minden nap egy mise, ha kétpap vót, akkor két szent mise még vót, s ha három pap, akkor három szent misén, s akkor azok a szent misék tartottak legalább két órát, vagy három formát, akkor megreggelizett, valami izéket csinált, s akkor a plébánián is kellett az irodai munkán segítsen, keresztelési anyakönyveket... ” A kántori teendők közé tartozott a temetés. Egy temetés időben legalább 3 órát jelentett. Hogy évente hány temetés lehetett, azt Sz.R. volt kórustag naplójából arra következtettem, hogy hetente legalább egy-kettő lehetett. Sz.R. naplóját ottjártamkor mutatta be, melyben az utóbbi években rendszeresen felírta az elhunytak nevét, ki temeti, időpontját, az órát, hogy hány órától temetik. 2008-ban például 60 halottat jegyzett fel. B.E. így emlékszik édesapja temetéseken való részvételéről: „Hát édesapám, ö rengeteget... O nem volt itthonülő ember, nagyon sok volt a teendője. Háztól temettek, háznál volt a koporsóba tétel ezelőtt. Harminc éve, hogy ha kimaradt. A temetés 50 A.M. által írt önéletrajzból előtti napon is volt egy szertartás, s akkor ha az erdő alatt halt meg valaki, oda kellett menni gyalog, s ha kápolnánk, 15 éve van ravatalozó. Addig háztól temettek, nem a... A vót a dóga szegénnek, nem mint most. ” A nyilvánosság előtt való szereplés a kezdetekben, mint általában minden kezdő kántornál, nehézséget jelentett számára is. Őszintén vallja be, hogy bizony az elején csak olyan énekeket választott templomi orgonálásra, amelyeket jobban tudott, de még így is sokszor le-lemaradozott a pap éneke után. Hiába az otthoni gyakorlás, mert mikor a gyülekezeti éneklést kell vezetni, nem ugyanaz. Márton László volt akkor plébános, mikor a templomban nyilvánosan kezdett orgonán játszani s „szinte ment el az orgona alatta, amíg egy éneket énekeltem. Úgyis úgy éreztem magamat, hogy mikor nem kell szerepelni, vagy nem hallja senki, akkor még menyen. De mikor hallja, akkor jobban kell ügyeljek. No, mindegy, akkor evvel a kezdetleges tudással csöppentem bele, s evvel indultam el a kán- torságba... ”51 1930-tól, ahogyan ő megismerte, a falu nagyon vallásos és jó templomba járó volt. Ez csak a kommunizmusba változott, fellazult. A templomi éneklést úgy vezette, hogy próbált mindig új énekeket tanítani vasárnapról vasárnapra a szent mise megkezdése előtt. Ezeknek a szövegei másolásában segített a család, a kicsi leányai. „Kézzel kellett írjuk, a templomban a padokra letettük... Nem volt akkor másoló, semmi no... Vettük az indigót, aki má csak..., akik tudtunk írni, mi írtuk az énekszöveget, s apa kirakta a padokra a templomba, hogy mit fog énekelni. A templomba, s aztán estefelé szedte össze. Mer a másik vasárnap az még..., megint más kellett. Ilyen rengeteg van, ilyen összeírt ének is. ” (B. E.) A kántornak minden egyházi ténykedésnél kisebb vagy nagyobb szerepe van, ezért a kicsi Hozsánna énekeskönyv - amelyben minden ének benne van, ami a nagy énektárban (A Szent vagy t/rawd-ban) is benne van - mindig ott volt a zsebében. Ahol egyszer csak énekelni kellett, esketés, keresztelés, temetés, búcsú, körmenet, határkerülés, búzaszentelés (más egyházi ünnepek) alkalmakor, mikor az egyházi szolgálat a templom falain kívül is történik, a kis énekeskönyv jó vezére volt. Az utóbbi években bevezetett új énekeskönyvvel S| B. Á. interjú 262
