Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)

Néprajz - Kedves Anett: A 20. századi csíki népi élet képei. Andory Aladics Zoltán (1899–1990) vizuális reprezentációi

A 20. századi csíki népi élet képei tartalomelemzés módszerét használva megállapí­tottam a tulajdonképpeni címet tartalmazó felirat leghangsúlyosabb elemét és ez alapján különböző kategóriákba soroltam a címeket. Körvonalazó­dott, hogy a regionális csoport, cselekvés, táj, vi­selet, és tárgy domináns szempontjai a címnek. Megállapítható, hogy a képeslapok címei nem minden esetben tükrei a megjelenített témának. A tér szimbolikus erőforrásként tételeződik fel a képeslapok általi reprezentációs folyamatban, a régió számára fontossá válik az önmegjelení­tés olyan formája, amely a nemzetihez igazodik. Aladics képei egy olyan csoportmegjelenítést tükröznek, ahol a fontosnak minősülő reprezen­tációs toposzok nyomai más csoportok vizuális megjelenítéséhez mérhetőek. A fényképész a teret előfeltevéseivel, értékeivel és vágyaival tölti fel, ezáltal a kép legalább annyira szól a teret szemlé­lő kulturális horizontjáról, mint amennyire híven tükrözi azt. Ebben az értelmezésben a képeslap értelemadó, jelentésadó műfaj. Aladics a képek szereplői által kijelöli az emlé­kezetre méltóbb és kevésbé méltó helyeket, ese­ményeket, alkalmakat, azaz az emlékezés okait. A fényképész tevékenysége a 20. századi csíki népi élet emlékezési alakzataként is értelmezhető. Aladics ké­pein keresztül a polgári értékrend egyfajta megje­lenítése is megtörténik. Saját társadalmi miliőjének mintegy iskolapéldájaként, mintaértékű megtes­tesítőjeként látja és láttatja a régiót. Olyan jellem­vonásokat jelenít meg Aladics, amelyek tipikusan egyetlen tág társadalmi csoportba tartozókként azonosítják a székelységet. Ilyen jellemvonások a felekezeti elkötelezettség, az értékekhez és közösség­hez való lojalitás, a takarékosság, a szorgalmasság, a munkás természet és a munkabírás. A képeslapok szereplőinek vizsgálata arra vi­lágít rá, hogy a fényképész gyakran öntudatlanul alkalmaz, ezáltal megerősít bizonyos sztereotípi­ákat, hiszen a képi reprezentáció társadalmi rep­rezentációként működik. A szereplőket életkor és nem függvényében bizonyos tevékenységekhez kapcsolja a fényképész. Jellemző, hogy a népi élet esztétikus, látványos, archaikusságot és ősiséget sugárzó, idilli hangulatot idéző jelenetei kerülnek a képeslapokra. Ezáltal egy átszerkesztett vizuális rendszert épít ki a csíki székelység köré. Életkortól és nemtől függetlenül, a szereplőket nem látjuk olyan hétköznapi helyzetekben, amely megtörné a fényképész által felépített idilli hangulatot. A tágabb erdélyi, a tágabb magyar és a nemzetközi kontextus között megállapítható intertextuális kapcsolatok összefüggései kapcsán körvonalazódik egy 20. századi képi beszédmód, amely a népi életképek képeslapokon történő áb­rázolására irányult. Ez a képi beszédmód megte­remtette saját formanyelvét, amely alapján a népi építészet, a tárgyi és szellemi kultúra, valamint a népviselet elemeinek használata teremti meg a kulturális egyediség vizuális eszköztárát. Andory Aladics Zoltán munkásságára minde­nek előtt a tágabb magyar kontextus formanyelve hatott. Elsősorban a „kis magyar világ” négy évé­hez tartozó képeslapok viselik a magyaros stílus formajegyeit. A fényképész számára a képeslapok lehetőséget biztosítottak egyfajta regionális iden­titástudat megfogalmazásához. Reprezentativitás szempontjából a fényképész számára legfontosabb a regionális hovatartozás írott formában való rög­zítése volt. Az egyértelmű, könnyen dekódolható képi üzenetek helyett azt nevezi meg a címadó, ami a csoport egyediségét domborítja ki. A kép­oldalon megjelenő kompozíció tematikai, térbeli és tárgyi elemei úgy igazodnak a képi beszédmód formanyelvéhez, hogy közben a csíki székely kul­túra társadalmi szempontból reprezentatívnak vélt aspektusai kerülnek ábrázolásra. Ezt a fajta ábrá­zolásmódot tekinthetjük egyfajta sztereotipizálási gyakorlatnak, hiszen a népi élet a képeslapok ábrá­zolásain keresztül bizonyos könnyen megfogható, kiválasztott és egyszerűsített, véges számú elemre korlátozódik. Andory Aladics Zoltán képeslapjai a csíki népi élet vizuális mitológiáját teremtik meg. A képeslapok a csíki székelység képzelt, vélt, vá­gyott, általánosan érvényesíthető ideálképei. Összegzés Kutatásom bemutatott fázisában tulajdon­képpen egy történeti anyagnak egy részét vizsgál­tam. Ebben az esetben nem lehetett az anyaghoz úgy közelíteni, mint egy kortárs anyaghoz. Olyan különleges helyzet ez, amely során a kutató el­esik attól a lehetőségtől, hogy folyamatában vizs­gáljon egy jelenséget. így az én választásom arra esett, hogy megnézem, hogyan működnek ezek a lapok társadalmi reprezentációkként. Az vizsgálat végére kirajzolódott, hogy egy bizonyos történeti korszakban egy bizonyos specialista hogyan te­remtette meg egyetlen régió képét. NÉPRAJZ I ETNOGRAFIE I ETHNOGRAPHY 241

Next

/
Oldalképek
Tartalom