Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Történelem - Süli Attila: Források Csíkszék és Háromszék hadiiparának történetéhez (1848–49)
FORRÁSOK CSÍKSZÉK ÉS HÁROMSZÉK HADIIPARÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ (1848-49) Süli Attila Bözödi György emlékére, A 2014-ben megrendezett Gábor Áron emlékév kapcsán kevés szó esett egy másik évfordulóról: 25 évvel ezelőtt, 1989. november 25-én hunyt el a Gábor Áron kutatás egyik, némi túlzással talán legnagyobb egyénisége, Bözödi György író, történész, szociográfus. Bözödi György 1913. március 9-én született Bözödön. A kolozsvári unitárius kollégiumban érettségizett, két évig teológiát, majd a kolozsvári egyetemen jogot és bölcsészetet hallgatott. Újságíróként, az Ellenzék és a Keleti Újság című lapoknál tevékenykedett, később a marosvásárhelyi Székely Szó felelős szerkesztője lett, ezt követően a kolozsvári Hitel főmunkatársa (1935), majd a kolozsvári Egyetemi Könyvtár tisztviselője volt. A második világháború kitöréséig a Pásztortűz, Ellenzék, Erdélyi Helikon, Korunk hasábjain publikált; 1934-35-ben a marosvásárhelyi Tűz című hetilapban, 1941-ben Móricz Zsig- mond lapjában, a Kelet Népében cikkezett, majd egyik alapítója és szerkesztője lett a Termés című kolozsvári folyóiratnak (1942-44). A második világháború után az 1848-49-es Történelmi Ereklye Múzeum őre, majd egy ideig könyvelőként dolgozott egy állami vállalatnál, 1957-től nyugdíjazásáig (1975) a Román Tudományos Akadémia Marosvásárhelyi Fiókintézetének kutatója, majd főkutatója volt. Budakeszin érte a halál, de kívánságára falujában, Bözödön temették el. 1939-ben a Székely bánja című regényéért a Baumgarten-díj jutalmában részesült, amely a 1 Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. I-IV. k. Az elektronikus kiadás a Kriterion Könyvkiadó és az Erdélyi Múzeum Egyesület közreműködésével készült 2006-ban. aki egész életében „Gábor Áron hűséges árnyéka” volt kor legrangosabb irodalmi elismerése volt. Mint az erdélyi múlt elmélyült kutatóját, a szombatosság története és Petőfi Sándor élete, valamint a népi lázadások problematikája foglalkoztatta: az 1562. évi székely felkelés éppen úgy, akárcsak az 1848-49-es forradalom és szabadság- harc erdélyi eseményei, gazdasági és társadalmi vonatkozásban egyaránt. A kutató eredményeit szépíróként is hasznosította: Gábor Áronnak és társainak életét és tevékenységét dolgozta fel töredékekben megjelent regényes korrajzában {Tűz- próba, Igaz Szó, 1969/3). A Gábor Áron-témára újra meg újra visszatért. Tanulmányt írt az ágyúöntőről a Székely Nemzeti Múzeum Évkönyve, az Aluta számára (1969), Gábor Áron és hűséges árnyéka címmel feleségéről közölt új adatokat az Utunk Évkönyvben (1970). Cikket ír a máramarosi 1848-49- es fegyvergyártásról (Studii de Istorie, Filologie şi Istoria Artei, 1972), 1848 márciusa Marosvásárhelyen című forrásértékű írását a Magyar történetírók Avram láncúról című kötetben (1972) közölték. Az 1848. Arcok, eszmék, tettek című kötetben Gábor Áron tevékenységéről s Petőfi egy napjáról írt tanulmányaival szerepelt. Részt vett a Román Tudományos Akadémiai kiadásban megjelent Revoluţia de la 1848-1849 din Transilvania című sorozat (I. 1977; II. 1979) munkaközösségében1. Élete során a romániai kommunista államhatalom részéről számos üldöztetésben volt része. http://mek.oszk.hu/03600/03628/html/b. htm#BözödiGyörgy TÖRTÉNELEM I ISTORIE l HISTORY 193
