Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Régészet - Nyárádi Zsolt: Bögözi nemesi családok és temetkezéseik
BÖGÖZI NEMESI CSALÁDOK ÉS TEMETKEZÉSEIK Idővel a temetkezéseket egyes településeken csak kriptában engedélyezték,100 amely rendelkezés aztán elterjedtté vált, mígnem Mária Terézia 1775-ös törvényét követően rendeleti úton megtiltották a templomokban levő kripták használatát is.101 A 2013-ban feltárt bögözi gótikus templom szentélyében alkalmunk nyílt nyomon követni a temetkezéseket a 15. századtól egészen a 18. század második feléig. Érdekes módon az Árpád-kori templom szentélyében csak egyetlen temetkezést, a 264. sírt tártuk fel, míg a hajóban a 236, 283. számú temetkezéseket. Feltehetően még a későbbi beásások pusztítottak el sírokat, de mindezek ellenére kijelenthetjük, hogy számottevően nem temetkeztek az Árpád-korban sem a hajóban, sem annak szentélyében. Hasonló következtetésre jutott Benkő Elek is a szentábrahámi középkori templom feltárása során.102 Bögözben az ásatások során megfigyeltük, hogy a diadalív és annak kőlépcsője egyetlen korábbi temetkezést sem vágott, mindenik sír annak a vonalához igazodott (1. kép). A temetkezésekben nem voltak elkülöníthetőek a reformáció előtti és utáni sírok, így Bögöz esetében kijelenthetjük, hogy tájolásában és temetkezési szokásaiban nem történik nagyobb változás az új vallás felvétele után sem. Nagyobb átalakulás a 17. században zajlik a temetkezések rendjében, amikor a Farkas család tagjai számára a régi szentélyben egy kőkriptát építtetett. A sírok elemzése során világossá vált, hogy a szentélybe főként felnőtt férfiakat temettek el, a kőkriptán kívül egyetlen gyerekcsontváz sem került elő, egy esetben figyeltük meg egy ifjú serdülő temetkezését (231. sír). Ezzel magyarázható az a tény is, hogy amíg a templomon kívül több esetben női párták nyomait találtuk meg, addig a templomon belül egyetlen esetben sem kerültek elő hasonló leletek. A sírokban több szuperpozíció, egymásra temetés, egyben több korszakot is jelentett. Keltező leletek hiányában nem ismerjük a temetkezések kezdeteinek pontosabb időrendjét. Ebben nem nyújt túl nagy segítséget az a tény sem, hogy a legelső sírok a diadalív vonalához igazodnak (27. kép), hiszen a szentély leválasztása már a 14. században megtörtént, amely a gótikus építkezésekkor sem változott meg. A sírok keltezésben segítségünkre lehetnek azok mélységei is, hiszen ezek is időről időre módosultak, a koporsó szerkezete, kiképzése is szintén tájékoztató lehet. Ugyanakkor meghatározó lehet a csontok állapota is, hiszen a különféle okok miatt a csontok nem egységesen konzerválódtak a századok alatt. A feltárt legkorábbi, már koporsós temetkezések a 15. században keletkeztek. Ezeknek a betöltése még nem volt jelentősen kevert, a habarcs pigmentek mellett főként a kevert tömött agyagrögök voltak jelen. A sírmélységük és a bolygatottságuk alapján a 226, 227, 235. temetkezések tartoznak ebbe a kategóriába. Mivel az első két sírból csak minimális részlet maradt meg a feltárás idejére, ezekkel nem igazán tudunk mit kezdeni az elemzés folyamán. Annál fontosabb viszont a 235. temetkezés, amelynél egy érdekes faszerkezetet figyeltünk meg (25. kép). Egy, már mélyebb sírcsoport, még egészen biztosan a gótikus építkezések előtt került eltemetésre. Betöltésük a későbbiekhez viszonyítva sokkal tisztább volt. A 237. sírra ráépítették a gótikus szószéket, amelynek feltárásakor a kiásott sekély alapozási gödréből 16. századi edénytöredékek kerültek elő. A 237. temetkezés egy előkelő sírja volt. A mellkasi részen a ruházat maradványait találtuk. A textiltöredékeken egy ezüstözött fonott zsinórozást bontottunk ki. A darabok viszont túl töredékesek voltak, hogy pontosabban be tudjuk egy viselet részeként azonosítani. A sírral betöltése alapján nagyjából egyidős a 234. temetkezés. A következő sírcsoport eltemetése már minden bizonnyal a gótikus szentély megépítését követően, a 15-16. század fordulóján történt.103 Annyi mindenképp bizonyos, hogy a korábbi fal bontása fölötti planírozási rétegben II. Ulászló 1490-1498 között veretett dénárját találtuk templomokban vagy kápolnákban szoktak temetkezni, - a városokon és helységeken kívül fekvő temetőkben tisztességesen kell eltemetni”. Ld. KISS 1875, 40-41. 100EndeS 1938, 333. 101Hóman, Szegfű 1939, 515,517-519. 102BENKŐ 2012, 153. 103 BENCÉDI2013, 68. 59
