Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - P. Buzogány Árpád: Katonadalok Kőrispatakon
KA TONADALOK KŐRISPA TARON 45. Minek is kell (Hej, mire való) szombat estét várni, ha a babám nem jön vigasztalni. Vigasztalom magam ahogy lehet, elszerették (ellopták) a civilek (az irigyek) a szeretőmet. (Antal Berta, Tóth FerencnéPalkó Magda) 46. De szeretnék, de szeretnék a császárral beszélni, de még jobban (inkább), de még jobban szobájába belépni. Megmondanám a császárnak magának, lányokat is, vénasszonyokat is sorozzon be bakának. De a császár, de a császár azt írta a levélbe, nem való a, nem való a csákó a lány fejére. Mert a lánynak harminchárom szoknya kell, szoknya mellé, szoknya alá hatvanötös baka kell. 47. Megjött a levél fekete pecséttel, megjött az orosz százezer emberrel, százezer ember áll a harc mezején, kedves (így hát) galambom, nem leszel az enyém (nem leszek a tiéd). Esik az eső, ázik a heveder, gyönge lábamat szorítja a kengyel. Bársony lekötő szorítja lovamat, nehéz karabély nyomja a vállamat. Jön egy kapitány piros pej paripán. Kardja megvillan a jobbik oldalán. Kardja megvillan, az ágyú eldörren (elrobban), szép piros vérem a földre kicsorran. Sírhat, zokoghat az az édesanya, kinek két fia van a háborúba'. Kezét vagy lábát az ágyú elviszi, meg se hal szegény, élve eltemetik. (átmeneti dallam) 48. Mikor engem besoroztak, virágzott az erdő (mező), sírt a babám, hullt a könnye, mint a záporeső. Sírva mondta az ő anyjának: besorozták az én babámat. Besorozták, el is viszik tizennyolc hónapra. 353
