Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - Nagy Zsolt: Termesztésre ajánlott és termesztett történelmi körtefajták az egykori Csík vármegye területén
NAGY ZSOLT 355. Székely bergamot. Származása. E tinomizű, becses nyári körtefaj eredete bizonytalan. Kászon-Al-fciz községbeli birtokos, Halasi Hajós kertéből kezdett elterjedni Csíkmegyében, a hol „Mocskos körte“ népies elnevezés alatt ismerik és fájának edzettsége, ritkán csaló termékenysége és gyümölcseinek jósága végett nagy becsben tartják. E fajt ojtóvesszőkben, 187ő-ben kaptam Márton Ferencz, kir. jánisbiró barátomtól, Csik-Szent,-Mártonból, mint az ö vélekedése szerint, — eredeti székely körtefajt. Több ízben termett már nálam is. Minthogy szorgos kutatásom daczára. hozzá hasonló vagy vele azonosnak vehető körtefajt könyveimben nem találok; csatlakozom Márton Ferencz barátom véleményéhez s fonebbi név alatt, körülményes leírásban is bemutatom, mint olyan székely körtefáit, melyei terjesztésre különösen méltónak találtam. Érésideje. Nálam ang. második felében: a székely földön oclobéiig is eltart. Minősége. I. rendű csemege- és piaczos gyümölcs. Nagysága, lvözépnagy: gyakran kisebb is. Alakja. Hasas, buczkos csiga alakú: egyik oldalán hízót tabb, mint a másikon. Zöme középtájra esik. hóimét kelyhe felé elejénte szelíden, aztán hirtelen gümbölyödik s kelyhe körül elég széles, lapos talpban végződik : szára felé pedig szelíden, de mindinkább fogyva s néha szelíd behajlást is alkotva,rövidke tompa csúcsban enyészik el. Szá ra rövid vagy középhosszu. középvastag, fás, görcsös, bnnkósan végződő, zöldes it.t-ott világos barna mázzal bevont; a gyümölcs csúcsán, lmsos gyürőzetből kiemelkedő vagy húsos emelkedéstől félre nyomva, kissé oldalt kiálló. Kelyhe kicsi, nyílt vagy félig nyílt: rövidke, barna oltványaival inkább vagy kevésbbé tágas, és kevéssé mély üregben ülő, melynek falain és karimáján lapos bordák váltakoznak. melyek a gyümölcs derekára is fölnyomulnak s annak kerekdedségét többnyire megzavarják. Színe. Bőre elég vékony, sima. gyöngédtupüitatu. bágyadtan fénylő; elejénte sáp pad t zöld: értével sárgás zöld: napos oldalán kissé élénkebb sárga és néha, kisebb nagyobb darabon, tiidőszin-pirossal árnyalt vagy belehelt. Pontozata igen apró s csakis a zöldszinben. mint stirún és szabályosan elhintett, sötétebi» zöld pettyecskék tűnnek kissé szembe. Kozsda csak ott fordul elő íölületén, a hol a bőr. fejlődés közben, sérülést kapott : némely évjárással barnás vagy fékét,és ragyaszeplők is mutatkoznak rajta s innét kaphatta aztán „Mocskos körte“ népies nevét is a székelyektől. Belseje. Husa sárgás, itt-otí zöldes fehér, finom vagy elég finom, tömött, félszerint olvadó; leve bő vagy igen hő, igen ezukros. gyöngéd savanynyal emelt, igen kellemes fűszeresízíí. Magtokja kissé nyilttengelyü; tömlőikéiben széji tojásdad, hegyes, barna, éj» vagy csak idétlen magvakat rejtő. Fája. Mérsékeltnüvésü. de egészséges és igen edzett; korán, csaknem évenkint bőven és többnyire csomósán termő; fölálló vagy éles szögekben 334 14.ábra. - A Székely bergamott első leírása a Gyümölcsészeti vázlatok negyedik kötetében 1887-ből (részlet) Forrás: BERECZKI 1887/a, 169.
