Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Néprajz - B. Tódor Enikő: Életmódváltások Homoródalmáson idősebb Tódor Albert életútján keresztül
Ezekben az években az állami munkások a gyerekeik után támogatást kaptak. Falun 50 leit, városon 100 leit gyermekenként. 1965-től már Nicolae Ceauşescu irányította az országot. Az 1968- ban általa kialakított közigazgatási rendszer megszüntette a Maros-Magyar Autonóm Tartományt, és két megyét hozott létre a helyén: Maros és Hargita megyét. A Ceauşescu éra kezdetét, a 60-as évek végét és a 70-es évek elejét Romániában a gazdasági fejlődés és a relatív jólét jellemezte. Akkoriban a társadalmi, szociális, kulturális helyzet gyorsan változott, a mezőgazdaság gépesedett, hatalmas külföldi kölcsönökből fejlődött az ipar, de a faluban azért még élt a népi kultúra. Az almási asszonyok többféle szövési technikát ismertek, de a szedettes szövésének technikái azon a vidéken nem voltak ismeretesek. Ezt Kardalus Jánosné tanítónő ismertette meg velük. 1973-74-ben az óvoda egy üres termében 4 szövőszéket állíttatott fel, és a fiatal asszonyoknak szövésoktatást szervezett. Ebbe bekapcsolódott édesanyám is. A 4 szövőszéken 16 asszony dolgozott egymást váltva. A következő év telén az asszonyok az új művelődési ház és a templom számára egy-egy garnitúra szedettest szőttek. Édesanyámék azon a télen saját részükre is szép szőtteseket készítettek szomszédasszonyával, Antónya Idával. 1974-től édesapámat több alkalommal megkeresték a párt emberei, akik kádereket toboroztak. A község akkori vezetése nem működött jól, és őt választották ki a néptanács elnökségre és pártbizottsági titkárságra. 1975-ben kinevezték, majd megválasztották 2,5 évre. Még abban az évben 2 hónapos felkészítőn vett részt, ahol mind néptanácselnökök voltak jelen. A felkészítés szakmai jellegű volt, jogi és községvezetési témákról oktatták őket. Néptanácselnökként 1976-ban kezdeményezte a község vízhálózatának önerőből történő kiépítését, amit az 1979-80-as évekre minden állami támogatás nélkül sikerült elvégezni. Ez nagyon sok szervezést, a családtól pedig nagy áldozatvállalást követelt. 1976-ban Brassóban egyéves párt továbbképzésen vett részt: politikát, politikai gazdaságtant, történelmet, agrártudományokat tanultak román nyelven. Ez idő alatt a helyettes titkár és az alelnök vezette a községet. Édesanyám 1977 tavaszán vállalt munkát. A helyi szövetkezet cukrászdát nyitott, itt lett ő elárusító. Ekkor testvéreim már Udvarhelyen tanultak, kellett a pénz, így nagyon jó volt, hogy édesanyám is keresettel rendelkezett. 1978-ban édesapámat újraválasztották tisztségébe. 1979-ben Kolozsváron újabb továbbképzésen vett részt, ugyancsak pártvonalon. Ezek a távollétek édesanyám életét nagyon megnehezítették. A ‘80-as években Ceauşescu súlyos gazdasági megszorításokat vezetett be, aminek következménye mély gazdasági válság és a lakosság teljes elszegényedése volt. A káderpolitika is változott, az egyenjogúság nevében női vezetők kellettek, így Almáson is női néptanácselnököt neveztek ki. Édesapám 1980-tól a községben működő kőbánya megüresedett vezetői posztját vette át, és 1990 őszéig, nyugdíjazásáig (57 éves koráig) itt dolgozott. Bátyám, ifjabb Tódor Albert 1980 és 1984 között Kolozsváron végezte az egyetemet.Végzése után nem sokkal Magyarországra nősült, 1985-ben hagyta el az országot. A belpolitikai helyzet rohamosan romlott. Romániából menekülni kezdtek az emberek. 1988-89-ben, a falurombolás idején Homoródalmás közigazgatási önállósága megszűnt, és a szomszédos, nagyobb lélekszámú Lövétéhez csatolták „Lövéte, Homoródalmás utca” néven. Az 1989. december 22-én kitört forradalom véget vetett a Ceauşescu diktatúrának. Az ekkor átmenetileg enyhülő magyarellenes politika az 1990-es marosvásárhelyi véres márciusban csúcsosodott ki. A későbbi konszolidációt időről időre megújuló politikai magyarellenesség jellemzi. A falu társadalmát egészen átformálta a fogyasztói társadalom térhódításával járó gazdaságitársadalmi átrendeződés. Én 1989-ben Magyarországra mentem férjhez, nővérem 1990-ben ugyancsak Magyarországon telepedett le. Édesapám, mint bizottsági tag, részt vett 1990-1992 között a földek újraosztásában. Erre az akkori helyi tanács kérte fel mint köztiszteletben álló személyt. A rendszerváltás után is a közösség megbecsült tagja volt, akinek véleményét a fiatalok gyakran kikérték, segítségét elfogadták. Az előző rendszerben betöltött vezető pozíciója semmilyen negatív hatással nem volt életére a változás után. Úgy tudott munkálkodni abban a rendszerben is, hogy mindig megbecsülték. Erre az időszakra 2013-ban így emlékezett: „Az 1989-es változás a szocialista országokban újabb összeomlást eredményezett. Almáson több mint 100 család gyorsan kiállt a kollektívből, ők jobban jártak, mert a földjeiket mind visszakapták, mindenki amennyivel belépett a ÉLETMÓDVÁLTÁSOKHOMORÓDALMÁSONIDŐSEBB TÓDOR ALBERT... 289
