Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Tüdős S. Kinga: „Kinek jó levele nem volna.” Adalékok a fejedelemségkori székelyföldi jobbágyok címeresleveleinek történetéhez
TÜDŐS S. KINGA A jobbágyi sorból való felszabadulás leginkább járható és aránylag biztos útját az egyéni, a személyi szabadságot biztosító címeres levél megszerzése jelentette, amely a jobbágytartóknak vélhetően jóval kevesebb ellenállásába ütközött, mint a közösségre szóló felszabadító levelek. Egyrészt mert a földbirtokosok gazdaságairól a személyre szóló felszabadítás számban jóval kevesebb munkaerőt vont el a termelésből, mint a tömeges, közösségre szóló felszabadító oklevelek. Másrészt, mint említettük a földbirtokos a fejedelem által felmentett jobbágya helyébe más jobbágyot kérhetett, tehát kevésbé érezte magát vesztes félnek. Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy bár a fejedelemkori Erdélyben kibocsátott armális leveleket kizárólag a fejedelemnek állt hatalmában adományozni, de a megszerzés folyamatát a jobbágy földesúri függőség alóli szabadulásának levele indította/indíthatta útjára. E függőség alóli szabadulás lehetősége kínált végül alkalmat egy érdekes, életszerű gyakorlat elindulásához, amelyben hol egyik, hol a másik, de leginkább mindkét fél előnyére fordí- totta/fordíthatta előnytelen helyzetét. Annak lehetősége, hogy a két érdekelt fél között megállapodás jöhessen létre, teremtette meg a rangemelést igazoló címeres levelek megszerzésének úgynevezett feketepiacát. Természetesen ezzel nem arra kívánunk utalni, hogy az érdem nélkül megszerezhető címeres levél az előző korok embere számára ismeretlen fogalom lett volna, csupán a tárgyalt időszakban annak gyakoribb voltára kívánunk rávilágítani. A továbbiakban az armalis levelek megszerzésének eme lehetőségét tartva szem előtt kísérjük figyelemmel, hogyan fordította előnyére előnytelen helyzetét előbb a jobbágyért küzdő birtokos gazda, majd a függősége alól szabadulni kívánó jobbágy.17 a) A kötöttségektől szabadulni kívánó jobbágy armalisa megszerzését és annak hatályba léptetését a földesúr megnyerése, beleegyezése, majd támogatása indította útjára. A jobbágyi kötelék alóli szabadulást az ún. manumissio18, azaz a jobbágyi sorból való elbocsátást igazoló levél kiállítása jelentette. Minderre törvény is született, amelyben elrendelték, hogy a „Székelységen lévő főnemes rendeknek jobbágyinak, földes uroknak manumissiojok19 nélkül hogy armalisok ne adassanak, ha kiknek adatnék, vagy adatott válna is, invalidáltassanak20, és efféléknek állapotjok a közönséges ország törvényéhez alkalmaztassanak, végeztetett.21 A levél megszerzéséért a birtokos viszont a szóban forgó jobbágy részéről, amely lehetett az ő szolgálója, vagy idegenből földjére szökött jobbágy, bizonyos ellenszolgáltatást kért. A jobbágyság köteléke alóli mentesítő levélnek tehát ára volt, amely jelenthette a jobbágy portájának, telkének inscriptióját, esetenként exempcióját, pénzét, amelyet a földesúrra testált vagy kötéslevél, amelyben bizonyos feltételek mellett személyes szolgálatát örökön örökre urának kötötte.22 Mindezek külön vagy egyben is előfordulhattak. A jobbágytartó részéről megígért armalis levél megszerzése nem volt egyszerű feladat. Az armalis megszerzésének sikere ugyanis nagyban függött a földesúr nemességének erejétől, hatalmától. Mint ismeretes, a fejedelem által jóváhagyott oklevelet erdélyi szokás szerint előbb az minden szabadságával megajándékozta: ezen okokból a fejedelem két farkaslaki jobbágy telkét, melyek udvarhelyi várához tartoztak, minden szántóföldjeivel s egyébb tartozandóságokkal Körösi Mihálynak és két fiának a azok örököseinek adományozta és adta örökjogon" JAKAB; SZÁDECZKY 1901, 330, újraközlését lásd KIRÁLYI KÖNYVEK 450 dók. ahol a dátum 1584. február 27. (Albae Iuliae, XXVII. Februarii). 17A 17. században, hasonlóan Európa más országaihoz, a nemeslevelek már nem csupán az érdemek megjutalmazását szolgálták, azt az állampénztár is kihasználta. Igaz azok olcsósága miatt nagy nyereségre nem számíthattak. Kárpótlásként egyre több oklevelet voltak kénytelen kiállítani. CSOMA 2008, 109. 18 Aki ennek birtokában szabadon elköltözhetett libertinusként vagy akár nemességet is szerezhetett. 19 Manumissiojok: szabadon bocsátásuk. 20 Invalidáltassanak: érvénytelenítsenek. 21 ET 144, Articulus X. 22 Deme 2005,33.; Szabó 1941,1-2. 250
