Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Tüdős S. Kinga: „Kinek jó levele nem volna.” Adalékok a fejedelemségkori székelyföldi jobbágyok címeresleveleinek történetéhez
„KINEK JÓ LEVELE NEM VOLNA” új jobbágyfelszámolás azok rendi érdekeit alapvetően érintette. Ezt követően, 1596. januárfebruárjában tört ki a „véres farsang” néven ismerté vált székely felkelés.9 Időközben a jobbágyi sorban lévő székelyek elveszett szabadságuk visszaszerzésének akaratát használta ki Mihály vajda, amikor hadaival Báthori András ellen indult, majd 1599 őszén Rudolf király nevében elsőként rögzítette oklevelében a székelység régi jogait egyben felmentvén őket a jobbágyság terhei alól.10 Miután 1601. augusztus 19-én, Basta generális megölette Mihály vajdát, néhány hónap elteltével Báthori Zsigmond ismét átveszi az erdélyi fejedelemségét megerősítő szultáni athnamét. Újabb próbálkozásokat tesz a székelyek helyzetének javítására azáltal, hogy az 1562-ben jobbágysorba süllyesztett székelyeknek biztosította szabadságát és széki önkormányzatát. 11 12 A Jdaros-széki székelyeknek megerősíti az erdélyi rendek által adományozott, régi jogaikat visszaállító kiváltságlevelét s magasztalván a havaseli hadjáratban tanúsított rendkívüli vitézségüket, melylyel megmutatták, hogy még virágzik köztük a régi hun erő és dicsőség és dicsérvén hűségüket, melyet iránta legutóbb is tanúsítottak a németek ellenében, kiveszi őket a pór és nem nemes állapotból, melyben jogtalanul jutottak és szabad székelyekké teszi őket, felruházván a kapitány választási joggal, másrészt kötelezvény jó hadi készülettel jelenni meg a hadjáratokban s békében élni a köztük lévő nemesekkel. Kelt Déván 1601. decz. 31. ”n Hasonlóképpen járt el a Csík-Gyergyó-Kászon széki székelyekkel, amikor a szék összes lakóit és maradékait kiveszi a paraszti állapotból „melybe az idők viszontagságai miatt jutottak, fölszabadítja s mindazon kiváltságokban és jogokban részesíti, melyeket őseik mint szabad székelyek a régi magyar királyok idejében bírtak”13 A nagy jobbágyfelszabadítás, mint kiderült komoly következményekkel járt. Ahelyett, hogy egyszerűsítette volna a kialakult társadalmi helyzetet, újabb bonyodalmakhoz vezetett. A jobbágy ugyan részben kiszabadult egy kötöttségekkel terhelt rendszerből, azonban a földesúr ezzel a birtokán dolgozó munkaerőt veszített. Mivel a fejedelemnek a veszteséget szenvedett földesurakat is védenie kellett, így történhetett meg, hogy a felszabadított jobbágy helyébe a földesúr kárpótlásul más jobbágyot kérhetett és kapott a fejedelemtől.14 Számos példa közül itt a fejedelem azon rendeletével hozakodunk elő, amelyben megparancsolja Perneszy István várhegyi kapitánynak, hogy Jankó Ferenc megnemesített jobbágya helyébe - nemesítésének okát nem ismerjük - mást rendeljen. A várhegyi kapitány válaszlevelében arról biztosította a fejedelmet, hogy a megnemesített bessenyei Tót Márton helyett, maksai Veres Lőrincet adta jobbágyul a szóban forgó jobbágyős gazdának.'5 „Vesztes” jobbágytartóvá vált, Körősi Mihály fejedelmi számvevő is, aki pálfalvi két jobbágyától Jankó Ferenchez hasonló körülmények között volt kénytelen megválni.16 És a példák sorolhatók. 9 DemÉNY 1978, 50, 73. 10 A szabadságlevelet Darai János deák valamint Örmény Péter szerkesztette. Darai leírása szerint Mihály vajda: „még mielőtt (erdélyi) hadjáratára indult, első gondja volt a székelyeket megnyerni. E célból a következő eszközhöz folyamodott: határozottan kérte tőlem, hogy a császár őfelsége nevében egy levelet szerkesszek, amelyben fogadja a székelyek ősi jogainak és szabadságainak visszaállítását, úgy, ahogy azokat Magyarország szent királyai adományozták, de később a Báthoriak eltörlék. ” HURMUZAKI, 427-428. A császár nevében kiállított oklevelet Örmény Péter képíró díszítette, majd ráírva a császár nevét egy másik császári levélről levéve a császári pecsétet kívánta hivatalossá tenni. DEMÉNY 1978, 93. 11 DEMÉNY 1978, 50, 73. 12 SzOKL V. 168. 13 SzOKL IV. 150. 14 EOE. V. 222. 15 SZOKL V. 134, 137. 16„Báthori Zsigmond 1584. május 10-én megfontolván hív szolgálatait nemes Körösi Mihály fejedelmi számvevőnek (exactor) és István s Mihály fiának, különösen atyjoknak sok éveken át, élte végső határáig bebizonyított hűségéért, úgyszintén azon pálfalvi két jobbágyért, melyet István lengyel király ajándékozott neki s azokat a székely gyalogok 249
