Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Szabó András: Kovács Dénes múzeum- és művészetintézményesítő tevékenysége
is következett, de nem azonnal. A kiállítás lejárta után, a Stabilment12 jelentős részét elfoglaló anyagnak megközelítőleg ötven százalékát vissza kellett szolgáltatni a tulajdonosoknak, és Nagy Imre is hazavitte saját alkotásait. Azonban a kiállított anyag „felét sikerült a tulajdonosok beleegyezésével visszatartani”, és öt teremben újrarendezni.13 14 Mindenek ellenére „a szépen induló múzeumi munka pár év múlva megrekedt, ugyanis 1932-ben Domokos P. Péter Kolozsvárra, Gál Ferenc és felesége meg Gyergyószentmiklósra került, Pál Gáborné pedig 1935-ben meghalt. A Csíki Múzeum létrehozói közül csupán ketten maradtunk Nagy Imrével, aki viszont időközönként hosszabb-rövidebb időre tanulmányútra ment (Budapest, London). A múzeum épületében csak a házfelügyelő lakott, nála voltak a múzeumi helyiségek kulcsai. Időnként én is ki-kijártam, főként ha távolról jött szakemberek vagy kiránduló-csoportok érkeztek a múzeum megtekintésére. Több ízben is meglátogatta a múzeumot Balogh Jolán művészettörténész s így Keöpeczi Sebestyén József mellett ő volt a másik szakember, aki közléseivel nagyban hozzájárult Csík művészeti emlékeinek stílustörténeti és kormegállapító vizsgálatához.1,14 Végül, 1941-ben Vámszer Géza is Kolozsvárra költözött, így az igazi intézményalapító kísérletek meghiúsultak. Az 1930-ban összegyűjtött anyagot évekig kiállításuk helyszínén tárolták, majd egy része a gimnáziumba került. A múzeumügy csíki kezdeményezői közül némelyek a Székely Nemzeti Múzeum fiókjaként igyekeztek megfelelő intézményi keretet teremteni a Csíki Székely Múzeumnak, amelyet Dr. Boga Lajos főgimnáziumi tanár 1933. március 28-án kelt, Csutak Vilmosnak, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatójának írt levele tanúsít.15 16 Eközben a gyűjtemény egyre mostohább sorsra jutott és egyik helyről a másikra hányódott. A későbbiekben is gondot jelentett az intézmény helyzete, sorsa. Erről tanúskodik a „kicsi magyar világ” elején - 11 esztendővel a múzeumalapítás után -, Holló Ernőnek ugyancsak a Csíki Néplapban megjelentetett hosszabb cikke is, amelynek nem teljes szövegét, csupán legfontosabb megállapításait idézem: „Kevés vármegye van, amelynek annyi különleges és nagyértékü népi és történelmi értéke lenne mint Csíknak. [...] A román megszállás alatt kezdtük mindinkább észrevenni kincseinket. Hiába, ez a természetes. [...] Lelkes emberek saját szorgalmukból, időt és anyagit áldozva, kezdték felkutatni Csík különleges értékeit. [...] Mégis legjobbjaink szorgalmas munkája nem volt hiábavaló. Csíksomlyón egy jövendő múzeumnak lefektették alapjait. [...] Jelenleg a helyzet az, hogy van is, nincs is muzeum. Nincs egy ember, aki teljes idejét ennek a múzeumnak szentelhetné. Hogy egy muzeum a nyilvánosság elé állhasson, elsősorban annak rendezésére van szükség, azután pedig gondozására. Olyan hírek is járnak jelenleg, hogy a csiksomlyói muzeum anyagát ki akarják költöztetni valahová. Jelenleg nincs a környéken olyan hely, ahol ezt el lehetne helyezni s így az a helyzet is előállhat, hogy az anyagot bezsúfolják valami szükségszobába és ezzel a csíki muzeum dolga hosszú időre lekerül napirendről. [...] Feltétlenül szükség van tehát az összegyűjtött anyag mielőbbi rendezésére és összehordására a még szanaszét levőnek úgy, hogy ne legyen okunk a szégyenkezésre. J...J”U Végül, a gyűjtemény nép- és egyházművészeti maradványaira - hiszen Nagy Imre hazavitte a maga alkotásait -, az 1943-ban Csíkszeredába települt frissen diplomázott rajztanár, Kovács Dénes talált rá a gimnázium épületében, ahol az is előfordult, hogy a fahiányban szenvedő iskola néprajzi bútordarabokkal fűtött. KOVÁCS DENES MUZEUM- ES MUVESZETINTEZMENYESITO TEVEKENYSEGE 12 Volt monarchiabeli katonai központ, megyeház, kórház. Jelenleg a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöki épülete, ám még mindig Járvány- és Tüdőkórház működik benne. 13 VÁMSZER 1977, 41-46. 14 UO. 15 SZNM ARCH., sz. n. 16 HOLLÓ 1941. 201
