Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Pap Levente: Losteiner Leonárd Chronologiájának lehetséges datálása és forrásai
A több mint 40 tételt tartalmazó irodalomjegyzék közelről sem tartalmazza a teljes forrásjegyzéket, hiszen több olyan fontos történelmi munka hiányzik a felsorolásból, amelyet maga a szerző - akár szövegközi hivatkozásainak bizonysága alapján - felhasznál munkájában, azonban a mű elején található irodalomjegyzékben nem szerepel.58 Bonfini méltán híres Decades-át felhasználja, még ha nem is szerepel a nagy előd neve az irodalmi jegyzékében. Erre filológiai bizonyítékunk is van. A losteineri mű nyelvezete meglehetősen körülményes, egyházi latinság és klasszikus körmondatok (nagyon sokszor nyelvtani pontatlansággal megszerkesztve) keveréke. Nem mentes hiperurbanizmusoktól és következetes elírásoktól sem, pl. Moesia tartomány nevét következetesen Mysia alakkal helyettesíti, az pedig a szövegösszefüggésekből bizonyítható, hogy nem a hasonló nevű ókori Kis-Azsia északnyugati részén fekvő területre gondolt.59 „Horum rumore Attoniti Visigothi in Dacia Ripensi, et Vandali in terra trans-tibiscana, provisorio invadentibus Scythis terram cesserunt Anno 381 tutiora sibi quaerentis loca Visigothi in Mysia, et Vandali in Helvetia, (cap. 27) illetve: Dacia vero in planiore montium, Sylvarum, Alpiumque meditulio sita, Mediterranea apellabatur; atque sic divisa Dacia complectebatur olim, utramque Valachiam Moldáviám nempe: et Transalpinam, Bulgáriám sive Mysiam inferiorem Serviam seu Bosniam, quae et Mysia Superior apellatur... ” (cap. 2.) Ennek magyarázata, azonban nemcsak Losteiner következetlenségére vagy hiperurbanizmusára vezethető vissza, hanem pontos kivonatolói forráskövetésként is felfogható. Mi lehet a forrása a Mysia alaknak? Nem sokáig kell keresnünk a kivonatoló lehetséges forrását, ugyanis a második caputban Dacia római provincia földrajzi fekvését, valamint annak történetét írja le, ahol feleleveníti a tartomány hármas felosztását is és forrásként a híres elődöt, Bonfinit jelöli meg: „Dacia in communi sumpta juxta Bonfinium decades 1. 5. dividebatur in trifariam: Ripensem nempe: Alpestrem et Mediterraneam” (cap. 2). Ha Bonfini idézett művének lapjait felütjük - nem meglepő módon - ugyanazzal a jelenséggel találkozunk: 19 alkalommal használja a Mysia alakot és egyszer sem a kis-ázsiai régióra, hanem a Balkán északi részén fekvő római provincia megnevezésére, pl.: „... a septentrione Sarmatis, quos Polonos et Gaetis, uos Valachos dicimus, tempestate nostra terminatur: ab ocasu Austriam habet, superioris quondam Pannoniae caput: ab oriente Mysiam, quam Rhetianam nunc apellant. (Dec. I. lib. I.) ... Istri ripam commigrabant et modo Mysis, modo Thracibus immixti versabantur.” (Dec. I. lib. L). Losteiner klasszikus auctorok műveiből is idéz. így például a dák elnevezés történeti elemzésekor egy ovidiusi hellyel próbálja alátámasztani azt az érvet miszerint a dákokat gétáknak is nevezték: Daci vel Davi, Getique sunt nuncupati atque ut ait Ovidius: „Graecaque cum Getica mixta loquela sono est. ” LOSTEINER LEONARD CHR ONOLOGIÁJÁNAK LEHETSÉGES PA TÁLÁS A ... 58 Például fol. 12. Sztarbónra, akinek műve szintén nem szerepel az irodalomjegyzékben és, aki szintén híres kivonatoló volt, amint bizonyítja ránk maradt műve a Geógraphika hüpomnémata is. 59 Lídia, Frígia, valamint Bitinia szomszédságában feküdt és a római Asia provincia része volt. 195
