Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Pap Levente: Losteiner Leonárd Chronologiájának lehetséges datálása és forrásai
PAP LEVENTE monográfia, a tanulmány, a történeti esszé mellett a szaktörténetírás egyik fontos műfaja volt. Glatz Ferenc akadémikus így foglalja össze a kronológia lényegét: ,Adatokat, információkat közöl időrendi sorrendben. Ezért is nem a széles közönség vagy a kutatótársak ún. szórakoztató olvasmánya, hanem „kézikönyv". Amelyet adatok pontosítása - elsősorban a történés időpontjának, helyének pontosítása - végett veszünk kézbe. A kronológia tárgya lehet éppen úgy a megtörtént történelem egésze, mint egy monográfiának, egy forrásközlésnek.,,r> Hogy miért választhatta Losteiner ezt a címet, arra két kézenfekvő magyarázatunk is van. Az egyik a szerzetes a renden belüli beosztásából következhet, hiszen hosszú éveken át a provincia kronológiaként tevékenykedett, és mint ilyen, kézenfekvőnek tűnt a cím választása, jóllehet a 16-18. századi magyar történetírás inkább használta a chronica, annales vagy historia megnevezést történeti művek címében. A másik magyarázatunk éppen Losteiner szerzetesi mivoltával hozható kapcsolatba. A középkori szerzetesi történetírástól kezdődően a történetíró szerzetes lelkiismeretes buzgalommal jegyzi fel saját tapasztalatait, az értékesnek ítélt korábbi szerzőkből vett információkat lemásolja, tudatosan törekedve arra, hogy ne az egyéni írói munkát, hanem az Isten dicsőségét hirdető valós események hű leírását lássuk bennük, igyekezve egyéniségét háttérben tartani. Jóllehet a magyar történetírás szemlélete már sokban változott a 18. századra,15 16 a középkori szerzetesi magatartás alapelemei továbbra is fennmaradtak a 18. században. Egy ilyen magatartáshoz pontosan megfelel a Chronologia cím, hiszen azt sugallja az olvasónak, hogy itt nem valami hatalmas, kiemelkedő, egyéni szerzői teljesítményről van szó, hanem száraz, pontos történelmi események, tények egymás utáni felsorakoztatásával találkozik az olvasó. A kompiláció latin szó jelentését, ha különböző szótárakban megnézzük, a következőkkel találkozunk: lopogatás, fosztás, latorkodás,17 zsákmányolás, rablás.18 Ugyanakkor a szó igei alakjánál megjelenik, az egybe gyűjtöm19 kifejezés is. Mindamellett, hogy nagyon sokan ma is a kompilációt értéktelen irodalmi vagy történelmi műfajként tartják számon a műfaj megítélése nem ennyire egyszerű.20 A régi irodalom kutatásában az összeszerkesztés, az egy vagy több szövegből újabb szöveget létrehozó folyamat, valamint az ennek eredményekét létrejövő szöveg megnevezésére használják. A barokk irodalom egyik kedves eszköze volt, amelyet előszeretettel, használtak felekezeti hovatartozás nélkül a prédikátorok.21 A történetírásban is komoly hagyománya van a kivonatoló történetírásnak. A kivonatolás, az epitomae egyik első jeles képviselője Florus, aki Róma történetét írta meg korábbi művek kivonatolásával. Az epitomae azonban nem jelent - amint ezt a Florusszal kapcsolatos kutatások is kimutatták - egyszerű másolást, hanem a források felhasználásával egy átfogó történelmi kép megjelenítését igyekszik elérni a szerző.22 A florusi hagyomány pedig elevenen élt a 17. századi magyar történetírásban, hiszen éppen 1663-ban megjelent meg Amszterdamban Nadányi János Florus Hungaricusz, amely elismerő fogadtatásban részesült, népszerűsége pedig a későbbi korokban is töretlen volt.23 Losteiner nem fél művét kompilációnak nevezni, már műve elején feltünteti forrásait, nem szeretné megjátszani a polihisztor történetírót. Praecipui, quos in compilatione hujus operis, habui praemanihus authores sunt sequentes: Joannis Antonii Magni volumina Georgraphica24 Christophori Helvici Tehatrum Historicum et Chronologicum25 15 Glatz 2003. 16 Romsics 2011,4-6. 17 Pápai 1801. 18 Finály 1884. 19 Pápai 1801. 20 Hargittay 2001,251. 21 Bővebben: MACZÁK 2010, 201; UŐ. 2003. 22 Vö. Havas 1997. 23 Bővebben lásd: HAVAS 2001,1-XXIX. 24 Joannes Antonius Maginus, Geographiae tum veteris, tum novae, volumina duo. Arnhemii, 1617. 192
