Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Pap Levente: Losteiner Leonárd Chronologiájának lehetséges datálása és forrásai
LOSTEINER LEONÁRD CHRONOLOGIÁJÁNAK LEHETSÉGES DATÁLÁSA ÉS FORRÁSAI1 Pap Levente A székelyek történetével foglalkozó kutatók számára nem ismeretlen Losteiner Leonárd neve. Szinte azt mondhatnám, hogy széleskörű munkássága révén (amelynek nagyobb része kéziratban maradt ránk) a történetíró, Losteiner lett. Ha nem is azzal a dogmatikus elkötelezettséggel használja a szakma szavait, mint a reneszánsz kori filozófusok az Aristotels dixit formulát, de szinte megkerülhetetlen forrásként jelentkezik minden olyan témában, amely a székelység életéhez köthető. György József A ferencrendiek élete és működése Erdélyben című monumentális rendtörténeti könyvében, leírja Losteiner életének fontosabb momentumait. Boros Fortunát rövid cikkében1 2 szintén összegzi Losteiner életpályáját, kiemelve annak enciklopédikus tudását, nagy munkabírását és komoly forrásismeretét. Benedek Fidél, Losteinerről írt monográfiája kéziratban maradt fenn3 és a csíksomlyói ferences könyvtárban található.4 Ez ismereteim szerint máig egyik legtöbb forrásanyaggal rendelkező, legnagyobb tudományossággal megírt Losteiner-biográfia. Losteiner Leonárd Kolozsvárott született 1744-ben. Benedek Fidél korábban említett művében, pontos forrás hiányban spekulatív következtetése alapján egyes körökben elterjedt a Halász családnév használata, ez azonban az életrajzíró, oly szerteágazó forrásismerete és történészi munkásságának elismerése ellenére is egyelőre valószínűtlennek tekinthető. Gyerekkorát szintén itt töltötte, középiskolai tanulmányait is szülővárosában végezte, valószínű a jezsuita atyák Farkas utcai kollégiumában, majd 1761 szeptemberében magára öltötte a ferences rend ruháját. A noviciátus éveit Medgyesen és Székelyudvarhelyen töltötte. Felsőfokú tanulmányait az esztelneki intézetben kezdte, ahol filozófiát tanult, majd teológiát a kolozsvári kolostorban 1729-től működő Studium Generale-n. 1767-ben5 pappá szentelték a kolozsvári ferencesek templomában. Pappá szentelése után még egy évig maradt az intézetben és folytatta teológiai tanulmányait. Innen Medgyesre küldték, hogy készüljön az egyházjogi lektorságra. Ezután egy rövid ideig Kapjonban, Dés filiájában lelkész és Haller Antal gróf káplánja is egyben (1770-1771).6 1773-1790 közt a Studium Generale lektora és tanára, ahol egyháztörténetet is tanított. Tanári évei alatt tankönyvet állított össze diákjai számára Historia Ecclesiastica Novi Testamenti címmel. A ferences rendben a 17. századtól kezdődően egyre nagyobb hangsúlyt kap a rend, a provinciák történetének megírása. Az 1676-os rendi káptalan el is rendeli, hogy minden provincia nevezzen ki egy hivatalos történetírót.7 Ennek a rendeletnek (vagy ennek felújított változatának) az értelmében 1 A kutatást az MTA Domus Hungarica támogatta. 2 BOROS 1926, 332-333; GYÖRGY 1930. 3BenedEK é. n. 4 Muckenhaupt Erzsébet kedves segítségével sikerült áttekintenem a kéziratot, akinek ezért és a cikk megírásában nyújtott további segítségéért hálával tartozom. 5GyÖRGY 1930, 599. 6GyÖRGY 1930, 406. 7 Budai 1766, VI-VII. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve X. (2014), p. 189-198 189
