Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Kolumbán Zsuzsanna: Adatok a 19. századi erdélyi unitárius válóperes iratok kutatásához
régi szeretőkkel való kapcsolattartás, katonák jelenléte, szolgálat, idénymunka által idegen közegbe kerülés, házastárs hosszú ideig való távolléte stb. A paráznaság okán kimondott válások kapcsán észrevehető a férfiak és nők közti számkülönbség. A szexuális kicsapongást mind az egyház, mind a társadalom bűnként értékelte. De a nők félrelépése súlyosabbnak minősült, hiszen tettük titokban maradása törvénytelen örököst hozhatott férjük családjába, következésképpen a tetteiket a közösség szigorúbban követte, s követhetőbbek is voltak terhességeik által. A vadházasság, két fél törvénytelen együttélése, mely mind testi, mind lelki kapcsolatot feltételezett és egy közös gazdaság fenntartását, forrásaink szerint kis számban képezte válások okát. Az alpapi széki jegyzőkönyvekben a még házasságban élők ugyancsak házas vagy szabad személlyel való törvénytelen együttélésével találkozunk. E kapcsolatok akkor alakultak ki, ha a megromlott házasság felbontását, leginkább anyagi nehézségek okán, nem kezdeményezték a házas felek, hanem törvényes társuktól eltávozva mással kezdtek közös életet. Forrásaink nem tükrözhetik e kapcsolatok gyakoriságát. Ennek oka egyrészt az Udvarhely köri jegyzőkönyvek sorában tapasztalható forráshiány, másrészt a korábban már elmondottakban áll: a vadházasságok elterjedése a század utolsó harmadára esik, arra az időszakra, mikor az alpapi székek az esetek túlnyomó többségében ágy- és asztaltól való elválasztást követően különböző helyzetek által okozott halálos gyűlölet alapján mondták ki a válást. Egyes esetekben az engesztelhetetlen gyűlölség alapját egyik fél vadházassága adta. Jellemző ilyen szempontból egy derzsi pár esetében 1888-ban hozott ítélet. A nő Romániába távozott, ahol már 4-5 éve vadházasságban élt, de a házasság felbontását ágy- és asztaltól való elválasztás után, kölcsönös gyűlölség okán mondták ki, melynek alapját a nő vadházassága és emiatt történő hűtlen távolléte képezte. Máskor a vadházasság csak másod vagy harmadlagos okként kerül megemlítésre, pl. hogy az ágy- és asztaltól való különvetés során valamely fél vadházassági viszonyt kezdett. Amint említettük a vadházasságok száma a század utolsó harmadában növekedett meg, mely tényt számos forrás alátámaszt. A református illetékes intézmények 1801-1806, 1813-1895 között 80 esetben mondtak ki válást nő vadházassága, 103 esetben férfi vadházassága okán. 1880-1895 között összesen 126 döntés született vadházasság okán, 102 paráznaság okán, 1880-ban pedig a törvénytelen együttélések által okozott válások száma meghaladta a paráznasági esetek alapján kimondott ítéletek számát. A vadházasságok feltűnnek az anyakönyvekben is. Az Udvarhelyi Református Egyházközség anyakönyvébe pl. 1871-ben jegyzik először be konkrétan, hogy a gyerek szülei vadházasok, a keresztúri református anyakönyvben 1885-ben találkozunk először hasonló bejegyzéssel, de e kapcsolatok korábbi jelenlétét az ugyanazon férfi által ugyanazon nővel, de házassági kapcsolaton kívül nemzett, az apa által magáénak ismert gyerekek sorának születése jelzi. A vadházasságok jelen vannak a vizitációs jegyzőkönyvekben is. Pl. az 1893. évi keresztúri unitárius esperesi vizsgálószék jegyzőkönyvében találunk több bejegyezést az egyházi fegyelmi bíróságok vadházasságok megszüntetése érdekében tett lépéseinek sikeres vagy sikertelen voltáról.31 A vadházasságok problémája felmerült az 1902-es tusnádi székely kongresszuson is. A vadházasságok terjedését és a megszüntetésükre teendő lépések szükségességét kiemelték a lutheránus, kálvinista és unitárius egyházak képviselői is. Boros György a valláserkölcsi élet teendőiről szólva az unitárius egyházban a vadházasságokra vonatkozóan mondta: „A törvényes házasságot részint könnyelműségből, részint kényszerből fölbontják a felek. Cselédkönyvvel, vagy anélkül megkezdik a törvénytelen együttélést. A válóperek hosszadalmasok, költségesek. Mielőtt végok lenne mindkét fél új viszonyt kezd, s így esetleg 3-4 féle gyermek kerül egy családba. Isten mentsen a szerencsétlen törvénytelen gyermekek sorsától.”32 A vadházassági kapcsolatok számára hatással volt a román területekre idénymunkára, szolgálatra járás elterjedése, hiszen idegenben nem szúrt szemet a törvénytelen kapcsolat. A törvénytelen ADA TOK A 19. SZAZADI ERPEL YI REFORMA TUS VALOPERES IRA TOK... 11 SZUEL Székelykeresztúr köri esperesi vizsgálati jegyzőkönyv 1893-ról. 32 A SZÉKELY 2001, 300. 179
