Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Darvas-Kozma József: A csíkszeredai plébánia élete a két világháború között
híveim pedig az egész idő alatt komoly nyugodtsággal viselkedtek. A Központi hatalmak összeomlásával az Entente hatalmak Romániát bízták meg a megszállással a rend fenntartása végett. A románok a megbízás végrehajtása végett 1918. november 26-án de. 10 órakor vonultak be Csíkszeredába - meglepően hiányos és szegényes felszereléssel. A lakosság nyugodtan viselkedett.”51 Az emberek magatartását egyrészt befolyásolta a Belgrádi Egyezményt követő budapesti utasítás, és a Csíkszeredái Nemzeti Tanács által kiragasztott figyelmeztetés: „Barátsággal fogadd, székely, a megszálló katonát” -, melynek aláírója dr. Pál Gábor.52 DARVAS-KOZMA JÓZSEF___________________________________________________ A megpróbáltatás évei A Csíkszeredái plébánia élete összefüggött a társadalmi, politikai helyzettel. Szétválaszthatatlan bizonyos értelemben ez az összefüggés, különösen 1914 és 1945 között. A menekülések, háborús viszonyok, rendszerváltozások, iparosítás és urbanizáció, királyi- és kommunista diktatúra egyaránt sújtotta azokat a híveket, akik a lakosság többségét alkották. A plébánia áldozatkészségét és a városi lakosság önvédelemét igazolja, egyrészt az 1919-ben felállított felekezeti iskola, ami 1948-ig működött, másrészt az 1916-ban és 1945-ben kifosztott katolikus templom felékesítése, és 1928-ban felépített új plébánia. Az impériumváltás kezdetén a nagyszebeni Kormányzótanács megtiltotta az egyházaknak, hogy „iskolai ügyekben a budapesti kormánnyal” érintkezzenek. A gyulafehérvári püspökség irodája táviratozott a kormánynak, hogy Mailáth Gusztáv Károly püspököt elfogták, katonasággal székhelyére kísérték, s onnan „sem nyomtatásban, sem levélben egyházmegyéjével nem érintkezhetik”.53 Az új korszakban nemcsak a püspök szenvedett. Minden magyar papot „bolseviknak” jelentettek ki. Bevezették a levélcenzúrát. Ha valakinél cenzúrázatlan levelet találtak, súlyosan megbüntették és kiutasították Erdélyből. Úgy viselkedtek, mint egy megszálló hatalom. A római katolikus papságot állandó felügyelet alatt tartották, minden lépésüket csendőrök és detektívek kísérték, szentbeszédeiket rendszeresen ellenőrizték. Főispánokat, szolgabírókat, papokat tartóztattak le, bántalmaztak, bírósági eljárás nélkül bebörtönöztek vagy internáltak. A vasutasokat a hűségeskü írásban történő letételére kötelezték.54 Az állomásfőnökök sokaságát egy kézipoggyásszal kiutasították. A megváltozott helyzetben az erdélyi egyházmegye életében - minden ígéret ellenére - fájóan érezhető volt az új impérium. Katonai és polgári rendszabályokkal akadályozták, vagy tették lehetetlenné a megyéspüspök mozgási szabadságát, a főpásztornak a híveivel és papjaival, a papságnak egymással való érintkezését. Minden fajtájú gyülekezés, az egyházi gyülekezés is, hatósági engedélyhez volt kötve, amelynek megszerzése sokszor lehetetlen akadályokba ütközött. A helyi hatóságok durván beavatkoztak az egyház belső életébe.55 Augusztus 20-án, Szent István napján Csík vármegyében mindenütt munkaszünetet tartottak. Ez a nap a katolikusok nagy ünnepe, melynek a nép azzal adott kifejezést, hogy a templomban ünnepelt. Csíkszereda kereskedői ez alkalommal bezárták üzleteiket. A rendőrkapitány ezt tüntetésnek, ellenszegülésnek vélte, és próbálta rávenni a kereskedőket, hogy nyissanak ki, de senki sem engedelmeskedett. „A rendőrkapitány úr alighanem tüntetést vagy irredentizmust látott ebben, mert rendőreit délfelé üzletről-üzletre küldözte, hogy a kereskedők üzleteiket nyissák ki. A kereskedők természetesen üzleteiket nem nyitották ki. - Kíváncsiak vagyunk, hogy büntetőeljárás alá vonják-e őket és vajon milyen paragrafus alapján? - tette fel a kérdést az újságíró, majd így folytatta: Szent István a magyaroknak nagy vallási ünnepe, s ha ekkor a lakosság munkaszünetet 51 DHCs, 11-12. 52 Nagy 2001, 57. 53 Raffay 1990, 67. 54 1085. sz. Körözvény, IN RAFFAY 1990, 65-66, 68-69. 55 Az erdélyi egyházmegye és a román impérium, 10-13.; SalACZ 1975, 55-56.; MARTON 1993, 8-9. 140