Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Történelem - Bicsok Zoltán: „…Székük háza nagy résziben fel vagyon építve” Források a csíksomlyói pretórium építéstörténetéhez (1825–1845)
helyzet úgy hozta, nem vonakodott büntetéssel fenyegetni a fegyelmezetlen falubírókat, akik elhanyagolták a szükséges munkaerő biztosítását, s mivel a pénztár mindegyre kiürült, gyakran volt kénytelen saját zsebéből fizetni a mesterembereket, vagy törleszteni a kereskedőknél felgyűlt tartozásokat. 1842-ben kelt jelentésében mégis (vagy éppen ezért) keserű szájízzel volt kénytelen emlékezni az építkezések felügyeletében vállalt szerepére: „[...] midőn a bégyűlni kellető pénz többszöri sürgetésem után is restantiában künn hevert, s a mesteremberek pénz nélkül dolgozni nem akartak, hogy a munka félbe ne maradjon, mindenkor tulajdon erszényemet megnyitani kéntelenítettem, s ennek következése az, hogy Isten jóvoltából az épületek úgy, amint ma vadnak, fent állanak és a közdolgok folytatása végett idegen hajlék alá nem szorulunk. [...] Minden tudta, hogy az épittés körül magam tulajdon ügyeim hátrahagyásával csak a közös cél elérésére futottam, fáradtam, mégis a közgyűléseken mindig hívségtelenség gyanusittatásával kissebbittettem, és védelmemre hang nem emelkedett... A különböző munkálatok megtervezése, az anyagszükséglet felmérése és az építőanyagok időbeni biztosítása, illetve a különféle munkafolyamatok összehangolása nem kis feladat volt egy olyan korban, amikor az utak minősége igencsak gyatra, az időjárás középtávú változásának előrejelzése pedig gyakorlatilag lehetetlen volt.96 97 Pedig egy ilyen volumenű építkezés minden részletre kiterjedő és hosszú távú tervezést feltételezett. Vállalt feladatát erősen megnehezítette az a körülmény, hogy gyakran szólították el egyéb közfeladatai, ilyenkor őt a helyszínen csíkszentimrei Antal Dániel alcsíki dulló, sepsiszentiványi Henter János, majd zsögödi Mikó Antal alcsíki pénztárnokok, csíktaplocai Lázár Antal széki főjegyző vagy delnei Csató Antal felcsíki ülnök helyettesítették. Üggyel-bajjal, számos vesződség és személyeskedés árán - és a különféle rendű és rangú helyi közösségek hozzájárulásával - végül mégis felépült Csíkszék első állandó székhelye, mely nem kis mértékben az ő személyes érdeme is. Néhány évvel a nagy mű befejezését követően, a fontolva haladó Balásit elsodorták a szabadságharc eseményei. A kivárásra játszó, taktikázó főtiszt pozíciója 1848 végén egyre ingatagabbá vált, így a csíki határőrezred parancsnokává kinevezett Gál Sándor 1849 januárjában előbb polgári biztosokat nevezett ki mellé, hogy felügyeljék ténykedését, majd márciusban le is tartóztatta Balásit. Nemsokára ugyan szabadlábra került, de tisztségét már nem kapta vissza - ekkor a közéletből véglegesen visszavonult. Bukása után nem sokkal, 1855 áprilisában halt meg. Kászonimpéri síremlékén ez áll: „Ötven éveken át szolgálta hazáját”. Az általa megálmodott és felügyelete mellett felépíttetett Pretórium azonban - közéleti pályájának legmaradandóbb megvalósítása - ma is áll és őrzi az egykori főkirálybíró emlékét. ______________SZÉKÜNK HAZA NAGY RÉSZIBEN FEL VAGYON EPITVE”... mégfizetetlen kőmívesmunkát is aligha kifizethetjük és őköt a pénz nemléte mián hazabocsátani kéntelenittetünk, s a Fel és Alcsíki királybíró urak energiájokban sem bízhatván, hogy a még felszedetten vagy nagyobbrészt a collector urak kezeken rekedt segedelempénzt nyolcad napok alatt administráltathassák, hogy a munka végképpen meg ne tikkadjon, az a szükségtől kénszeritett alázatos kérésem a Méltóságos Főkirálybíró Úrhoz, hogy dúló vagy más energiával bíró individumokot mellém parancsolván, a szükséges executiók kivitelit írásban nékem committálni méltóztassék...”. - Rnlhmh, F 27 Csíkszék levéltára - Iratok, CCXXVII/65. 16-17. lap.; 1840-ben Balási a széki közgyűlés elé terjesztette a Pretórium érdekében tett költségei tárgyában kelt beadványát, ebben kéri „a szék háza építésének bévégzésére fordittandó költség fedezésire és az 1834-ik évben Bécsben járt országos küldöttség számára kölcsönzött öszvegnek” megtérítését. - F 27 Csíkszék levéltára - Iratok, CCXXXIII/82. 4. lap. 96 RNLHMH, F 27 Csíkszék levéltára - Iratok, CCXXIV/70. 1-2. lap. 97 Balási József 1831. október 1-jén kelt jelentése a főkirálybíróhoz: „... a mostani száraz úton, a mezei munka bévégzésével, sokkal könnyebb a követ és füvenyet hordani, hogysem majd a tavaszon, [...] October első hetében az Alcsiki marhások horgyanak követ és füvenyet, az másodikban cselekedjék a felcsikiak ugyanazt, az harmadik hétben álljanak elé a restantiariusok és a mindég megkimilt Zsögöti és Taploczai márkásokkal horgyák a téglát Csicsóból. Kászon a faragásra nézve kezgyen új szert, s dolgozzék, míg a Csíki cséplők is megérkeznek, ezek osztán végezzék is, noha ugyan helyesnek tanálnám, hogy a Kászoniakot váltsák a még Somlyón munkát nem próbált Gyergyaiak.”- RNLHMH, F 27 Csíkszék levéltára - Iratok, CCIII/55. 1-2. lap. 109
