Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Régészet - Puskás József: Régészeti adatok Csíkkozmás történetéhez (Hargita megye)
PUSKÁS JÓZSEF megjelenik, azonban széles körben a kővetkező szakaszban terjed el.54 A 15. táblán látható díszítőelemek a kultúra II. és III. szakaszában is fellelhetők.-0 A fent leírtak alapján kijelenthetjük, hogy a Csíkkozmás - Egeres-völgybe az első megtelepedők a neolitikum elején érkeztek. Ezt követően újabb népesség csak a középső bronzkorban telepedett meg, mégpedig a Wietenberg kultúra II. (B) szakaszától egészen a III. (C) elejéig (közepéig?) lehetett lakott a település. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy miért éppen a III. fázis elejéig, ha egyszer az edényformák és díszítőelemek végig megtalálhatók ebben a fejlődési szakaszban is?! Erre a magyarázat a tipikusan III. szakaszhoz köthető motívumok és díszítés technikák hiánya. Ekkor egy sor olyan újítás jelenik meg, amely addig teljesen ismeretlen volt a fazekas mesterek számára. Ilyenek az egymást sűrűn követő benyomkodásokból kialakított spirálok vagy meánderek; az ún. Zahnstampelung technika, amelyet főleg a bekarcolt motívumok kitöltésére használtak; a meánderek és a szögletes kampók megjelenése; pecsételős technika, amely segítségével külnböző geometrikus (háromszög, kör) elemeket nyomtak a még puha pasztába; valamint a bekarcolt díszítések fehér anyaggal való kitöltése .56 Ez utóbbi megjelenik a 15. tábla/1 képen. A település elhelyezkedése bele illik az eddig ismert képbe: Erdély szerte a kultúra népessége kihasználta a természet adta lehetőségeket és az alacsonyabban fekvő teraszoktól a hegycsúcsokig megtalálhatók a településeik .57 A csíkkozmási település egy domboldalban, egy kis patak partján helyezkedik el. A kultúrrétegek gyakran vékonyak (kisebb mint 0, 3 m), ami rövid idejű megtelepedésre utal.58 Esetünkben vastagabb réteggel állunk szemben, ami arra utalhat, hogy egy fontosabb település állt a területen. Ez valószínűnek látszik, ugyanis itt található a nyergesi átjáró, amely összeköti a Csíki-medencét a Kászoni-medencével illetve a Felsőháromszéki-medencével. A bronzkorban itt fontos útvonal haladhatott át, a vidéken több helyen erődített települések nyomait fedezték fel,59 amelyek az utak felügyeletét is szolgál(hat)ták. Ami a Wietenberg kultúra relatív kronológiáját illeti több elképzelés is napvilágot látott. N. Chidioşan és I. Andriţoiu a II. fejlődési szakaszt a Reinecke Br A2-B1 (esetleg B2 kezdete),60 míg N. Boroffka az általa megjelölt B fázist a Br B-C (korai) közé teszi.61 A későbbiekben már néhány kutató a Reinecke Br C-t a késő bronzkorba sorolja.62 A keresztdatálás segítségével képet kapunk a szomszédos kultúrákkal való kapcsolatra is. Dél-kelet Erdélyben a leggyakoribb “import” leletek a Monteoru kultúrából származnak. Ezek alapján a Wietenberg II párhuzamosan fejlődött a Monteoru Ib-IIa-val, míg a III. szakasz a Monteoru Ilb-vel.63 A naptári évekre vonatkozó adataink igen hiányosak a különböző fejlődési periodsokat illetően. Eddig két 14C mérés van, amelyek azonban ellentmondanak egymásnak.64 A múlt század utolsó éveiben a kutatók úgy vélték, hogy az Erdélyben a Kr. e. XIV-XIII. század körül a vidékre betelepülő Noua kultúra megjelenésével véget 54 CHIDIOŞAN 1968, 164, 165, Abb. 8/9, 171, Abb. 12; Chidioşan 1980, 79. Ugyanez mondható el a délnyugat erdélyi Wietenberg lelőhelyek anyagáról, lásd ANDRIŢOIU 1992, 52 (Ial2/d motívum). 55 Chidioşan 1980, Fig. 4/3n; Andriţoiu 1992, 40/Ia3. 56 Chidioşan 1980, 79; Andriţoiu 1992, 52. 57 Rotea 1993,35-36. 58 Rotea 1993,34. 59 A Katrosa-szorosban lásd a Cece-várat (SZÉKELY 1981, 22-23.), a Kászoni-medencében a Kővár útját (ReP- HargHITA 2000, 179, nr. 540; DIETRICH 2010, 204, Fundliste 5/30). A különböző depóleleteket, a településhierarchiát valamint a sólelőhelyeket figyelembe véve Laura Dietrich felvázolt egy lehetséges bronzkori társadalmi struktúrát. Részletekért lásd: DIETRICH 2010. Más kutatók az egykori temetkezések és a “sóutak” közti kapcsolatot vizsgálták: CAVRUC 2005b. 60 Chidioşan 1980, 76-77; Andriţoiu 1992, 51. 61 BOROFFKA 1994, 288. Itt megjegyeznénk, hogy a Chidioşan II. szakasza fedi a Boroffka által A2-nek megjelölt alfázist. A következő C periódust a Br C-hez kötötte. 62 Gogâltan et al. 1992, 12-13; Gogáltan 2009, 117; ClUGUDEAN 2010, 184, Fig. 4. 63 Oancea 1981, 182-185; BOROFFKA 1994, 288. 64 László 2006, 132, 143, Abb. 7. 70
