Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Szemle - Róth András Lajos: Mindennapi recens példákból és hiteles relatiókból
RÓTH ANDRÁS LAJOS Marosvásárhely társadalma a 17-18. században című írása fontos, mert ebben tisztázódik a város mibenléte, illetve a polgárrá, „örökös” városi lakossá válás kérdése, a polgárság, nemesség, a polgárjoggal nem rendelkező szabadosok, a katonarendűek, cselédek, napszámosok és zsellérek aránya, a kereskedők és földművesek lábvetése, az-az a város társadalmi rétegződése, ennek dinamikája, a foglalkozások folyamatos átrendeződése, a városvezetői funkciók, a városi jövedelmek, a közterhek meg(nem)osztása, a folyamatos felekezeti aránymódosulások, a felülről jövő és a belső rendszabályozás hatékonysága, az önkormányzati hatáskör érvényesítési foka, a belső ellentétek, súrlódások kezelési képessége melyek mindig fontos hatással voltak a mindenkori város státusára és nemcsak Marosvásárhely esetében. Folytatásként pedig egy egészen más típusú szerveződés („oppidum” és „taxás” hely) bemutatását kapjuk Csíkszereda a 18. század elején című tanulmányban. A szabadszékely jellegű önkormányzattal rendelkező, csak a szomszéd falvakból betelepülő földművesekkel gyarapodó város lakossága ugyanis megmaradt szántó-vető földművelőnek és állattartónak (a városok kézműipari tevékenységéből eredő gazdasági és kereskedelmi funkcióját nem tudta betölteni). Önállóságát minduntalan megpróbálta több-kevesebb sikerrel fenntartani a székkel szemben a teherviselés és katonaállítás terén. Mindezek igazolására, a városi társadalomnak a széki átlaggal összehasonlítható birtokviszonyaira, vagyoni tagozódására (földterületek, állatszám megoszlás), kereskedelmi potenciáljára vonatkozóan összeírások összehasonlításából származó levéltári adatokra támaszkodik Pál-Antal Sándor. Mind a mellett, hogy a kötetben számos más helyen történik utalás a mezővárosokra, A háromszéki mezővárosok a 18. század elején című írásában a háromszéki Bereck, Illyefalva, Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörggyel, a 19. századig második feléig korlátolt önkormányzattal rendelkező, négy kis településsel külön is foglalkozik. Ugyanis ebben a részben mutat rá a (va- lós/formális) falu-város, város-nemes képlet jogállásának megtörésére, a székelység körében is bekövetkező feudalizálódás folyamatára, a város és nemesség közt feszülő - s egyben ezen települések jövőbeni fejlődését is meghatározó - ellentétre. Megállapításait szintén a levéltári adatok, összeírások támasztják alá. A marosvásárhelyi iskoláztatás katolikus szegmensét elemzi a katolikus oktatás Marosvásárhelyen címmel a 15. és 16. század fordulójától egészen a 20. század közepéig. Az egyházi rendek léte (ferencesek, jezsuiták) által meghatározott iskolatípusok (elemi, algimnázium, főgimnázium, nevelőházak) történetébe tekinthetünk bele, melyeket az erdélyi katolikus iskolahálózat infrastrukturális és ideológiai, valláspolitikai (iskolai programok) általános rendszerébe illesztett be, úgy hogy képet alkothatunk magunknak egyházi és világi felügyeletükről, fenntartóikról, tanári karjaikról, szülők társadalmi helyzetéről, diákok vallási hovatartozásáról, iskolák vonzásköréről, valamint az oktatási nyelvről egyaránt. Az iskolák semmiképp sem fejlődhettek a város fejlődése nélkül, így tehát kézenfekvő Marosvásárhely 19. század előtti városképének vázolása (Marosvásárhely az urbanizáció útján) a csekély számban fennmaradt emlék (Szamosközy István, Evlia Celebi) alapján. Majd Mikolai Tóth István, Nagy Sámuel, Borosnyai Lukács János, Orbán Balázs, John Paget, Hunfalvy János és mások információi vezetnek át a jelzett századba, helyenként a település és utcáinak részletes leírásával. Itt üdvözölhető a helynevek történetiségük folytonosságában és névváltozatosságukban történő tárgyalása, mely egyben megkönnyíti a politikai adminisztratív arculatváltások nyomon követését is. A városkép módosulásában jelentős szerepet jelentő városrészek, utcák (saratlanításuk, kikövezésük), épületek, a tűzrendészeti és vízhálózatbővítési munkálatok (kutak építése), a köztisztaság, a csapadék- és a szennyvízelvezetés, közvilágítás megoldásának bemutatása viszi közelebb az olvasót a falu és város közti ellentét feloldásához. Helytörténet-ismeret Gyergyószéken 1864-ben érdekes megközelítése egy történelmi forrásnak. Ebben az írásában ugyanis a Pesty Frigyes által elgondolt és tudományos intézményekkel lebonyolíttatott országos méretű topográfiai felmérés (1864-1865) Gyergyószék településeire vonatkozó korabeli vallomások helytörténeti ismerettartalmát elemzi. 460
