Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Szőcsné Gazda Enikő: Egy népművészeti felmérés tanulságai. Az 1930–60 közti csíkmenasági kutatóutak
SZŐCSNÉ GAZDA ENIKŐ A székek méretarányos rajzait készítve, Nagy Bélának további mester azonosítását sikerült elvégeznie, akinek munkásságáról megalapozott következtetéseket sikerült megfogalmaznia: „Feltűnt az egyik székhát-tipus gyakori előfordulása. A nagyszámú, részletarányokra kitérő mérések a kevés eltérést leszámítva, ugyanazt az eredményt adták. Es sikerült is Adorján József fiának, Adorján Istvánnak (1852-1930) asztalos szerszám-hagyatékai között megtalálni azt a mintafát, amivel ezt a típust olyan nagy számban készítette.”46 47 48 Nagy Béla az azonosítás szándékával padlásokat, csűröket járt be, és nem csupán a festett ládákat, hanem változatos formavilágú, típusú és díszítményű sokrétű bútorzatot mért fel. A tálasokról feljegyezte, hogy „Az egyszerű, 1-2 polcos, esetleg oldalt kihúzható rekeszes fali tálastól kezdve a több emeletre tagozódó polcos, kamarás, fiókos tálasig igen sok fajtája van még ma is használatban. Előfordul, hogy a tönkrement alsó részétől megszabadított tálast felszerelik a falra. A mi szempontúkból azért fontosak, mert a csíkmenasági székely ségpompás arányérzékének egyszerű és mégis nagyvonalú ízlésének legszebb maradványai. A legtöbb puha fenyőfából készült, sötétbarnás festékkel mázolták be s a szabad tűzhely füstje idővel egészen elsötétítette. Mégis nemes darabok. "I7 Nagy Béla nem pusztán a hagyományos bútorokat és a hagyományt éltető asztalosokat ismerteti. Cikkében beszámolt az „újítókról” is, a már említett Adorján Istvánról és Györffy Zakorról, „akik korszerű, lelkiismeretes és megbízható munkával igyekeznek az iparosodás követelményeivel lépést tartam, “^világos szürkéskék vagy pedig barna egyszínű bútorokkal látva el a megrendelőket. Ok már a közeli Csíkszeredái asztalosmestereket is utánozták, így termékeikben nem élt tovább a csak Menaságot jellemző sajátosan helyi ízlésvilág. Nagy Béla szöveges felméréseit és rajzait némileg kiegészítik a Szőts Vilmos és Balaskó Nándor rajzai, festményei is - mindhárman sok időt áldoztak a menasági bútorzat megismerésére, formai variációinak lerajzolására. Míg Balaskó inkább a faragásokat vizsgálta, Szőts és Nagy a színpompás festett bútorok mellett az egyszerű, díszítetlen, ám formavilágában változatos bútorzatot is áttekintette.49 A rajzok mellé hevenyészve leírt feljegyzésekből még több olyan asztalos tevékenységére történt utalás, akik nyomot hagytak a menasági bútorokon: Tompos Istvánnak, János Vendelnek, Péterfi Ignácnak a neve úgy került lejegyzésre, hogy nekik tulajdoítottak egy-egy bútort. A lerajzolt bútorok mellé nem pusztán annak tulajdonosai és a fellelés pontos helye került feljegyzésre (a legtöbb régi bútor már a padlásról vagy a kisházból került elő), de annak ismert történetét is leírták. Innen tudjuk, hogy a faluban Csicsóból, Mindszentről, Csíkszeredából régebben is importáltak tárgyakat, de a mai szakirodalom által kézdiszéki tulipános ládákként számontartott darabok is szép számmal bekerültek a falu bútorhasználatába.50 A csaknem 300 rajzból nagyon alapos, átfogó képet nyerhetünk Csíkmenaság bútorkultúrájáról, annak formai variációiról, és a kiadványtervezetbe becsatolt házalaprajzokból a bútorzat házon belüli helyéről is fontos információkat kapunk.51 A három szerző korai felmérései jelentősen bővítik a későbbi szakirodalomból megismerhető információkat,52 53 így a kéziratban rejtőzködő munkák alapinformációinak közzétételét kiemelten fontosnak tartottam. A Táj- és Népkutató Intézet menasági felmérései közt jelentősek Szőts Vilmos kerámiafelmérései is. A mind kéziratokban, mind jegyzetekben, gépelt változatokban fennmaradt számos párhuzamos átnézéséből átfogó képet kapunk a Csíkmenaságon fellelhető fazekas- és * ' 53 verzió 46 Uo. 7. 47 Uo. 48 Uo. 49 Rajzaiknak megmaradt része úgyszintén az Etnológiai Adattárban található, EA 8124, EA 20546, EA 20548, EA 20549 jelzet alatt. 50 A felmérők azonban egyetlen esetben sem jelölték, hogy ezek kézdiszékről származtak volna. 51 EA 8124/A, 172-177. 52 KarDALUS 1995. 53 EA 8117, 67-110; EA 20554; EA 8111, 9-11; EA 8112. 404
