Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Salló Szilárd: A juhászév szokásai
A JUHASZÉV SZOKÁSAI teleltetés. Karácsonyig általában gyengébb minőségű takarmányt adtak nekik eleségül, azt követően már szénával és abrakkal táplálták azokat.70 Halász Péter a moldvai csángó magyarok állattartásán belül a juhok téli tartásáról is ír. A szerző megjegyzi, hogy a juhosgazdák télre öklöt készítettek a juhok számára, ahová éjszakára bezárták azokat, nappal a juhokat kiengedték a szabadba.71 K. Kovács László írja, hogy a bálványosváraljai juhteleltetés a szabad ég alatt zajlott, az udvar egyik sarkában, az eresz alatt alakították ki a juhok téli szálláshelyét, pajtába csak a bárányozás időszakára zárták állataikat.72 Vámszer Géza megjegyzi, hogy a szilaj tartáshoz viszonyítva a csíki félszilaj juhtartás előrelépést mutat, ugyanis a téli időszakban az állatok tető alatt tartózkodnak, és takarmányozásban részesülnek.73 A csíkmadarasi gazdák a Katalin-napi elhány ást követően téli takarmányon tartják juha- ikat.74 Azok a juhtartó gazdák, akik kevesebb juhval rendelkeznek, saját istállójukban tartják azokat, akik viszont száz darabnál több juhot birtokolnak, már nagyobb istállóban, szájvánbzn tartják az állatokat. Kutatásaim központi alakja, Váncsa Imre is a falu Kovács kertje részében található nagyobb méretű, saját tulajdonú istállóban, szájvánban tartja juhait. Juhainak téli takarmányozásáról egyik fejőpásztora gondoskodik. Összegzés Tanulmányomban két főbb eseményt, a tavaszi kihajtást és az őszi jelelhányást a szokásrendszer kódjainak figyelembe vételével vizsgáltam, továbbá azokat a közösségi juhászszokásokat tárgyaltam, amelyek napjainkban ritkán kerülnek megszervezésre vagy már csak az emlékük él a település lakói körében: pl. tejmérés, juhnyírás. A juhászkalendárium során olyan nem szakrális helyek válnak ideiglenesen kiemelt jelentőségű helyekké, centrumokká, amelyek évről évre csakis a juhászesemények kapcsán aktivizálódnak. A juhászati szokások, a helyi természeti adottságokhoz és folyamatokhoz szervesen igazodva strukturálják az állattartó gazdák mindennapjait. Ezek a gazdasági élethez kötődő szokások nemcsak munkaként, hanem találkozási és szórakozási alkalomként is értelmeződnek a juhtartó gazdák számára. A tavaszi kihajtást néhány nappal megelőző juhok összeszedése alkalmával a bács itallal kínálja meg a juhtartó gazdákat, ugyanez történik az őszi juhelhányáskot is. Az italozás, mint a szabadidő eltöltésének egyik formája, egyrészt a gazdák és a bács, illetve a gazdák közötti kohézió megteremtéséhez járul hozzá, másrészt konfliktus esetén a felek közötti feszültséget akár a tettlegességig is felerősíti. 70 KÓS 1947, 23-24. 71 Halász 2006,356. 72 K. Kovács 1947,207. 73 VÁMSZER 1962, 86. 74 A téli tartása olyan ezeknek, hogy karácsony előtt, akármilyen gyengébb dogokat megesznek, ahol fű van mindent. Mikor lefiaznak, s megnyírjük, adunk sarját nekik, még abrakot is adunk, mikor mi jut, hol dara, hol valami szem. Osztán úgy elkényesednek, hogy osztán a szénát hiába teszem oda, úgy bőgnek. (Adatközlő: Péter Ferenc, Csíkmadaras) Éjszakára adok száraztakarmányt, sarját, szénát, reggel egy kis abrak, met ahhoz, hogy a bárányok jól fejlődjenek, kell abrak, gabona. En úgy tanultam az idősebbektől, hogy ősszel jobb korán bérekeszteni, met betegséget eszik, de tavasszal minél hamarabb lehet kicsapni, met mán orvosságot eszik. Ezzel sincs baj, met lehet orvosolni. Ősszel sincs baj, ha későn rekeszted le, csak akkor éjszakára kell száraztakarmányt adni ahhoz, hogy ne azt a hóharmatos füvet egye, met attól a fűtől a bárányokot hányják el, vagy ha penészes szénát adsz, ez nekik vemhes idő alatt csúnya vetélés lesz. Ha tartod őköt, a bárányoknak tudsz csinálni egy külön kis helységet, külön tudod abrakolni, finomabb sarjával, persze hogy jobban fejlődik. En meg merem mutatni. (Adatközlő: Biró Dénes, Csíkmadaras) 393
