Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Salló Szilárd: A juhászév szokásai
A JUHÁSZÉV SZOKÁSAI pedig tömjént égetnek, azzal füstölve az állatokat. A boszorkányok rontása ellen csipketövissel védekeznek, amelyet a kapufélfára és a kerítésre helyeznek.14 Pozsony Ferenc írja, hogy a háromszéki Lemhényben számos mágikus eljárással biztosították a juhnyáj épségének és termékenységének megőrzését, ilyen volt például az állatok megvesszőzése, leöntése és láncon vagy tűzön való áthajtása.15 A Gyimesekben is legelőre indulás előtt nagy fakötő láncot tesznek keresztbe a nagykapuba, és azon hajtják át állataikat, hogy az védje meg jószágaikat a vadállatok támadásától és a betegségektől.16 Tarisznyás Márton jelzi, hogy Gyergyó vidékén a juhok április 24-e körüli kihajtása vagy összeverése ünnepélyes jelleggel bírt. Ez volt a kezdő időpontja a pásztorok munkába állásának. A kihajtás napján a juhtartó gazdák a kiválasztott pásztor udvarába hajtották juhaikat. Ezt megelőzően láncon hajtották ki istállóikból állataikat, ezt azért tették, hogy jószágaik úgy tartsanak össze, mint a láncszemek, és a vadállatok ne tegyenek kárt bennük.17 István Lajos ugyanezt az eljárást Korondról említi, ahol tavasszal a szarvasmarhákat hajtották át láncon, ezzel mágikusan biztosítva azok vadállatokkal és betegségekkel szembeni védelmét.18 Gyergyóalfaluban a pásztorkodással kapcsolatos hiedelmek és azokhoz kapcsolódó cselekedetek rendszerint a tejelvitel, az állatgyógyítás, az állatok természeti csapások elleni védelme köré csoportosulnak.19 Az alfalviak tudatában ma is leginkább az ősi, mágikus erővel felruházott cselekedetek maradtak meg.20 Szintén Gyergyó vidékéről származó adat: a 20. század elején mielőtt a juhtulajdo- nosok átadták a pásztoroknak juhaikat, asszonyaik meztelenül megkerülték az állatokat, ugyanis azt tartották, hogy a meztelenség elriasztja a kártevőt.21 Balázs Lajos - Csíkszentdomokos juhászszokásairól írva - jegyzi meg, hogy az állatokat akkor gyűjtötték össze, miután elegendő zöld fű kínálkozott számukra. Az időjárás függvényében a tiltásig a kaszálókon legeltették azokat, a tiltást követően pedig a havasi nyári szállásra hajtották fel állataikat.22 Vámszer Géza jelzi, hogy Csíkban a juhokat Szent György-nap idején gyűjtötték össze, ekkor minden gazda reggel az esztenabíró udvarára hajtotta juhait, ezt követően a pásztorfogadási könyvbe bejegyezték a juhosgazdák nevét, juhaiknak számát, ismertetőjegyét, az értük járó sajt mennyiségét és annak időpontját, hogy az illető gazda mikor mehet az őt megillető sajtért.23 A Szőcs András-Szőcs Vince szerzőpáros Csíkszentmihály juhászszokásaival kapcsolatban említi, hogy számbavételkor a gazdától átvett juhokat az esztenabíró bejegyezte, átadta azokat a bácsnak, aki pásztorai segítségével a nyájat a baromkertbe terelte és az őszi elhányásig felelt azokért.24 Mágikus praktikákkal a csíkszentmihályiak is éltek, ugyanis a nyájak elindítása előtt az egy helyre tömörített juhok hátára zöld búzavetést szórtak az asszonyok. Ezt azért tették, hogy bőségesek legyenek a legelők. Szentelt vízzel hintették meg a juhokat, hogy azok elkerüljék a veszélyt, az ólakból való kihajtáskor pedig vastag szemű, kerékkötő láncot helyeztek a földre, s közben varázsigéket mormoltak, hogy a juhnyáj egész nyáron együtt maradjon.25 A juhnyájat Csíkmenaságon is Szent György-napján hajtották fel a távoli dombokon fekvő legelőkre, a fejős juhokat az alacsonyabb, a meddő juhokat pedig a magasabb ugarra.26 14 KÓS 1947, 8. 15 Pozsony 1998,30. 16 Tankó 2008,160. 17 Tarisznyás 1994, 87-88. 18 István 1980, 51. 19 Gál 1998, 260. 20 Uo„ 261. 21 Gunda 1989, 61. 22 Balázs 1999, 87. 23 VÁMSZER 1962, 64. 24 Szőcs, Szőcs 2008, 147. 25 Uo. 2008, 148. 26 Újvári 1993, 86. 383
