Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Nagy Zsolt: A gyűjtögetéstől a nemesítésig. Népi gyümölcskultúra az egykori Csík vármegye (Al- és FElcsík, Gyergyó, Gyimes, Kászon) területén
NAGY ZSOLT és cseresznyefajtát193 194 ajánlott termesztésre, a dióét és barackét azonban nem.195 Úgy tűnik a vándortanító és a csikmegyei gazdasági egylet között nem volt mindenben egyetértés az ajánlható gyümölcsfajták tekintetében.196 Az 1894-es XII. tövénycikkely VI. fejezetének 43-tól 49-ig terjedő bekezdésében már államilag is arra kötelezték a községeket, hogy faiskolákat létesítsenek a határban és az utak mentén.197 A minisztérium (Rudinai) Molnár István országos gyümölcsészeti és fatenyésztési miniszteri biztost kérte fel egy „fatenyésztésről” szóló monografikus kézikönyv megírására, amely rövid időn belül el is készült, hiszen 1901-re Különös tekintettel a községi faiskolákra és befásításokra alcímmel ellátva már a negyedik javított kiadását élte meg.198 Különböző kiadásai az erdélyi gazdák kiskönyvtáraiba is eljutottak; Csík vármegye területén még a negyvenes években is használhatták e kézikönyvet.199 Hat évvel a Jósa-féle kiadvány megjelenése után, a Millenium évében már az a tanulmány is napvilágot látott, amely beszámolt a Magyarország területén honos gyümölcsfajok és fajták földrajzi elterjedtségéről, illetve azonosította a tájneveket és minősítette tájegységek szerint csoportosítva az előzetesen bemutatott gyümölcsöket. Csíkvármegye területén az almafajták közül például a Batul, Pónyik, Sólyom alma, Danzigi bordás és Szászpap almákat200 tartották fontosnak kiemelni. Ennek a fajta- és tájelemző tanulmánynak az alapján készült el és került bemutatásra az 1900. évi párizsi világkiállításon az a díszes kiadású Magyar Pomológia, mely az Erdélyben őshonos almafajták közül a fent említettek egy részét is tartalmazta {Batul, Pónyik, Szászpap stb.).201 Az ily módon rövid idő alatt fellendült gyümölcstermesztés azt is eredményezte, hogy a gyümölcskereskedelembe a Csík vármegyeiek már nem csak mint fogyasztók, hanem mint termelők, eladók is bekapcsolódhattak. A gyergyói szekeresek például Parajd-Marosvásárhely- Kolozsvár-Nagyvárad, illetve Moldva irányába Tölgyes-Németvásár-Jászvásár-Galac útvonalakat járták a gyümölccsel.202 Ennél jellemzőbb volt a tutajon való gyümölcsszállítás, amely a közutak gyenge minősége miatt a 20. századig bírt kiemelt jelentősséggel. A tutajjal való almalékereskedel- met elsősorban a gyergyóremeteiek űzték.203 A Maroson a gyümölcsöt pedig a Tisza torkolatáig, Szegedig továbbították204 és jellemzően az itt élő románok űzték e mesterséget. Innen származik a részletesen bemutatott Fűzalma két társneve is: az Olájalma a tutajosok nemzetiségére, az oláhra vezethető vissza, míg a Lápos alma a szállítóeszköz elnevezésére, ugyanis az egybekapcsolt közlekedő tutajokat láp-nak hívták. Csík vármegye már a 19. században szerepelt különböző vasútépítési tervekben, azonban csak későn került be a Monarchia vasúti vérkeringésébe, sokáig az országban ez a régió volt vasútvonalak tekintetében a legelhanyagoltabb rész. A Csík vármegyei vasútépítkezés terén tényleges Washington szilva, Jeruzsálemi kék szilva, Kirki szilva, Baraczk szilva, Mohnfort szilva. Kevésbé alkalmas: Pond magoncza, Jefferson, Rademoékersz, Decaisné, Áttetsző ringló, Violaszínű ringló. 193 Eugénia meggy, Spanyol meggy, Coburgi fekete meggy. Kevésbé alkalmas: Hortensia királyné. 194 Archidusch és Mezei ropogósa. 195 Uo., 120-121. 196 A csíkmegyei gazdasági egylet által ajánlott almák: Nyári piros kalvil, Citrom alma, Téli arany pármen, Parker kormos, Danczigi bordás, Sikulai alma, Török muskotály, Batul, Pónyik. Körték: Vilmos, Ananász, Tongrei, Izambert, Napoleon, Téli esperes. Szilva: Jefferson szilvája, Altban ringló, Walesi herczeg, Wassinghton, Kirke, Pond magoncza, Muskotály, Olasz besztercei. Meggyeket és cseresznyéket általában nem ajánlották termesztésre a csíki gazdáknak, de a Közönséges meggyet és Spanyol meggyet igen (Uo., 121-122). 197 XII. törvénycikk, VI. fejezet, § 43-49., 1894. 198 [Rudinai] Molnár 1901. 199 Erről a továbbiakban még esik szó. 200 BUDAY 1896. 201 [Rudinai] Molnár 1900. 202 SZANI 2011, 31. 203 Uo., 32. 204 Uo. 366
