Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Nagy Zsolt: A gyűjtögetéstől a nemesítésig. Népi gyümölcskultúra az egykori Csík vármegye (Al- és FElcsík, Gyergyó, Gyimes, Kászon) területén
Az örmény népesség megjelenése és tartós jelenléte e vidéken tehát elősegítette azt, hogy a csíki és gyergyói székelység saját étkezési kultúrájába fokozottabban beépítse a különböző gyümölcsféléket, így jelennek meg például a helyi székelyek étkezési kultúrájában - egyértelműen az örmények hatására - gyakori elemként a különböző tejjel sűrített gyümölcslevesek (a gyergyói levesként ismert étel ma is füstölt sertéshús, rizs és aszalt gyümölcsök felhasználásával készül, amit fűszeres tejföllel sűrítenek be). Az ilyen módon kialakult, gyümölcsre tartott állandó igényt természetesen folyamatosan ki kellett elégíteni, amit örmény kereskedők vállaltak. A következőkben azt is látni fogjuk, hogy az örményeknek a vizsgált régió „gyümölcs-kultúrtörténetéhez” nem csak, a kezdeti periódusban volt fontos a hozzájárulásuk, hanem az ún. okszerű gyümölcstermesztés és -nemesítés idején, sőt későbben is. Az okszerű gyümölcstermesztés és -nemesítés évtizedei (a 19. század második felétől az első világháborúig) _______A GYŰJTÖGETÉSTŐL A NEMESÍTÉSIG. NÉPI GYÜMÖLCSKULTÚRA ... A már említett első katonai felmérés nem csak a háztáji kertekről szolgáltat számunkra fontos információkat, hanem a térképszelvényekről az is egyértelműen leolvasható, hogy a legtöbb csíki, gyergyói, gyimesi és kászoni település esetében a táji környezet, a domborzati adottságok is komoly akadályokat gördítettek a nagyobb méretű, kísérletező jellegű, okszerű gyümölcstermesztés elé. „A csekély terjedelmű térségen elhelyezkedett sűrű népességnek aránylag szűkebb belső telkek jutottak, minélfogva kertjeik is jelentéktelenebbek a Székelyföld többi részéhez viszonyítva.” - jegyezte meg erről a közgazdasági és közművelődési állapotokat feltérképező székelyföldi szintézisében Kozma Ferenc 1879-ben.154 Csíkszereda és Gyergyószentmiklós, valamint az ún. nagyfalvak terjeszkedése következtében a határkertek is fokozatosan eltűntek a települések széleiről a 19. század végére. Saját, recens gyűjtéseimben e probléma szintén több helyütt kifejezésre jutott a megkérdezettek részéről: A gyümölcstermesztés, többnyire hely hiányában, kiszorul a megélhetési lehetőségek közül. - mondta egy gyimesbükki adatközlőm.155 A nagyobb földterületet igénylő kísérletező jellegű nemesítési munkára és nagyban való termesztésre tehát csak kevesen vállalkozhattak,156 s a kisbirtokosok nagy mértékben a képzett vagy tapasztalattal rendelkező pomológus-értelmiségiek segítségére, szakértelmére, az általuk ajánlott és tanított termesztési technikákra, gyümölcsfajtákra voltak utalva. Mielőtt néhány e pomológusok közül bemutatásra kerülne, érdemesnek tartom hosszabban idézni Vitos Mózes századvégi helyzetjelentését, amely talán e korszakból a legrészletesebben mutatja be az egykori Csík vármegyében - a gyümölcstermesztés terén - uralkodó állapotokat: „E tárgyban fájdalom, megyénkre nézve keveset írhatunk, s azon kevés is nagyon kedvezőtlen színben tünteti fel megyénk lakosságának a gyümölcsfa tenyésztés iránti hajlamait; mert ma is inkább kihordja kevés gabonáját az udvarhelymegyei vaczkoros szekeréhez nehány hitvány gyümölcsért, mintsem maga igyekeznék egy-két fa ültetése és felnövelésével maga magának hasznot hajtani s a nemes foglalkozás gyönyöreit élvezni. [...] Különben meg kell jegyeznünk általánosságban azt is, hogy Csíkmegyében aránylag még ma is kevés gyümölcsfa van. A gyümölcs általában az egész megyében megérik. A fák általában szintén hamar és egészségesen nőnek. De valamint a fák fejlődése, egészségi állapota, tartóssága, termőereje stb. úgy a gyümölcsé is a megye különböző részein a helyi, talaji és légváltozási viszonyok befolyásának nagyon ki van téve. A kedvező időjárás és az égaljjal szívesebben megbarátkozó alma, körte, cseresznye, meggy s kivált a szilvafajok még Gyergyóban is dús termést adnak. Tapasztalat szerint némely finomabb fajok égaljunk változatosságait nem állják és nem fizetik ki magukat. Különösen Alcsíkon és Kászonban, a megye 154 Kozma 1879,203. 1,5 Saját gyűjtés. 2013, Gyimesbükk. 156 A kort jellemző kísérletező kedvet illusztrálandó csak egy adatot említek. Székely László egy kéziratában a gyümölcstermesztéssel kapcsolatban a következőket említette: „Exotikus gyümölcsök a tengeri füge (tulajdonképpeni füge), a török szilva (datolya).” (SZÉKELY é. n., 137). 361
