Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Nagy Zsolt: A gyűjtögetéstől a nemesítésig. Népi gyümölcskultúra az egykori Csík vármegye (Al- és FElcsík, Gyergyó, Gyimes, Kászon) területén
NAGY ZSOLT vonatkozó korlátozó rendelkezéseket igyekeztek kibocsátani, amelyben a kocsmatartási jogot is megvonták tőlük, tiltották a szabad italárusítást.142 Az 1726-os rendeletén szűk egy évtizeddel később pontosítani kellett,143 ami azt mutatja, hogy a korábbi határozatot az örmény nép nem tartotta be, megpróbálta azt kijátszani. Legtöbbször a székely közösség tette lehetővé az általa megfogalmazott tilalmak áthágását, példáult az örmény tulajdonban lévő bort burkoltan székelyek kocsmáiban árusították,144 vagy a székelyek kocsmának való épületek készítésével bíztak meg örmény kereskedőket.145 A korlátozásokat a 18. század hetvenes éveitől a 19. századig fokozatosan megszüntették s az örmények annyi bort hozhattak be a vármegye területére nagybani eladásra, amennyit akartak.146 Kászonszéki 17-18. századi igazgatási és hivatali iratok jelzik még az örményeken kívül a rácok, „markotányok”, németek, zsidók égettbor-árusítását is.147 Az italkereskedés mellett az örmény kereskedők szegényebb rétege péktermékeket, méhészeti termékeket és gyümölcsöt árusított a helyi piacokon. Egy 1863-as összeírás Gyergyószentmiklós piacán a bor- és pálinkaárusok mellett a gyümölcsárusokat is felsorolta.148 Ezen szegényebb kereskedőket a helyi székely közösség gyakran megvámolta, ún. vásárvámot szedett tőlük. Egy 1830-as okiratban például ezt olvashatjuk: „A Fő Király Biró úrnak a 1830 július 27-ről kelt leveliben inteti gyalogszékely katona Márton József Gyergyó Szent Miklósnak militáris részen lévő biráját és a közönséget hogy sok rendbéli panaszukból világosodott ki, hogy a közönség elöljárói a heti vásárt megállítva a privilégium ellenére, a Gyergyó Szent Miklóson megtelepedett örmény lakosok közül is olyan szegény sorsú személyektől kik kenyér, gyertya és gyümölcs, s több ilyen apróságok árulásából keresik maguknak élelmet és királyi adójukat piaci hely vámon kívül heti vásár vámokat is szednek.”149 A letelepült örmény népesség számára egy új környezetben igencsak fontossá válhatott a gasztronómiai hagyományok továbbéltetése, ápolása. „Szinte azt mondhatnánk, hogy az az etnikai egység, a származástudat egyik - ha nem a leglényegesebb - hordozója lett náluk itt Erdélyben.”150 Kisbán Eszter szerint „néhány ételük azért maradt fenn, mert jelképpé vált, a körülvevő társadalométól eltérő, örmény származástudatának szimbólumává.”151 Az egyik legfontosabb elem, ami a helyi székelység gasztronómiájától megkülönböztette az örmény konyhát az éppen a gyümölcs volt: a gyümölcs felhasználásával készített vagy azzal ízesített főtt ételek, cukrásztermékek stb. sokasága.152 A kászonújfalusi születésű Debreczy Sándor csíkszépvízi gyerekéveiről feljegyzett sorai is arról árulkodnak, hogy az örmények által belakott településen a kamrákban meggy, cseresznye, szilva és körtekompótok sorakoztak. „Én eddig csak akkor kaptam kompótot, amikor beteg voltam.” - jegyzi meg.153 142 Ua., 220; GARDA 2007/c, 335. 143 „Az örménység semmilyen ürüggyel nem tarthat kocsmát, és nem tarthatnak négyszáz liter bornál többet, de ha esetleg szükség van, kötelesek a hivatalos kocsmákból vásárolni.” (Uő. 2007, 224). 144 „[...] valószínűleg a 10 nagyobb rendű kocsmáros is az örmények korcsmáltatásának a tiltása ellenére a háttérben örmény kereskedő volt. A XIX. század elején már névszerint említették, a tiltás ellenére az örmény korcsmatulajdonosokat. Ilyen örmény korcsmáros volt Déer Félix [...] A 19. század elején a Gyergyói medence faluiban sorra hozták létre az örmények italárusító üzleteiket. Ilyen volt többek között Mélik Isákné, Merza Mária kocsmája Gyergyó remetén [...]” (Ua., 415-416). 145 Ua., 230, 236-237 és 239. 146 Ua., 232-235. 147 Imreh, Pataki 1992,167. 148 Garda 2007/d, 20. 149 Csíkszereda Állami Levéltár. Gyergyószentmiklós város levéltára, 1. számú Fond, 69. számú irat. 150 KÖVI, SZŐCS 1981, 44. 151 KISBÁN 1992, 1. 152 Tarisznyás Márton szerint a gyümölcsök elsőrendű szerepe az örmény gasztronómiában, hogy a tápláló ételek, húsok, tejtermékek stb. emészthetőségét elősegítsék (TARISZNYÁS 1982/d, 230). 153 Daczó 2012, 6. 360
