Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - P. Buzogány Árpád: A lakodalom régi rendje Kőrispatakon
A LAKODALOM RÉGI RENDJE KŐRISPA TARON Menyasszony-búcsúztató 1. Örömünnepe van e tisztelt háznak, mert szerető szívek egymásra találtak. Most, mikor elviszik a ház virágszálát, hallgassuk meg tehát az ő búcsúzását! Mostan esküvőre szólnak a harangok, minden ember szívében [tk. szemében] örömkönny ragyog, mert két ifjú szív egymást megtalálta, s szépfek], mint a rózsaszál kinyílt virága. Mikor megfogják egymásnak kezét, boldogság futja át mindkettőjük szívét. A tavasznak a csókja nevet az arcukon, hívja a reménység rózsás utakon. Kedves menyasszony, mely kinyílott rózsaszál, egy virágos kertben oly szépen nyílottál. Két szerető szívek gondoztak, ápoltak, mert panaszaidat elsírod azoknak. A rózsát is akkor szedik le az ágról, mikor legszebb álmát álmodja a nyárról. Szép menyasszonyunk álma valósággá vált, most, hogy megtalálta szerető párját. Elindultak együtt a reménység útján, boldog jövendőjük virágos tavaszán, melynek nem lesz ősszel levélhullása, s ha szívetek szeret, lesz előhajtása. Kedves édesanyám, most hozzád fordulok, szerelmes jó dajkám, most tőled búcsúzok. Hogy köszönjem meg, mit értem tettél? Mint hű lányodat, igazán szerettél. Ne sírj, édesanyám, ne sirasd a lányod, reméld, hogy az Isten látja (sic!) imádót, amit hozzám küldtél csendes, néma éjjel, aki megsegített sok viharban, vészben. Tudom, az a napsugár, amely egeden ragyog és szórja rád éltető sugarát, áldott béke szálljon a házad táján. Kedves édesapám, köszönöm jóságát, áldja meg az Isten a gondoskodását. Arcodon az Isten barázdákat vágott, meg is fogod siratni búcsúzó leányod. Életed egére felhő sose szálljon, a te utadban mindig virág nyíljon. A te lányodnak ez a kívánsága, az én jó lelkemnek egy szent imádsága. Kedves testvéreim, nekem el kell mennem, búcsúzó szavamat nem tudom, hol kezdjem. Oh, mi szomorú, mikor el kell menni, búcsúzva, zokogva búcsúszót szólni. A jó Isten áldása szálljon tereád, örökkön örökké maradjon rajtad! Kedves rokonaim, kikkel együtt éltem, akiket igazán, szívemből szerettem, a szeretet lánca kössön minket össze, ne legyen oly vihar, [hogy] valaki letépje. Kicsiny falucskámban termett szép virágok, piros lájbit hordó szép székely leányok, közületek most engem leszakítottak, virágbokrétába, koszorúba fontak. Az Isten áldjon meg, azt kívánom néktek, hogy nemsokára ti is ezen útra lépjetek, ha a székely mezők virágba borulnak, s ha a szívetekben szerelem rózsái nyílnak. Kedves szomszédaim, nektek azt kívánom, a ti házatokra boldog béke szálljon, áldjon meg az Isten sok örömbe[n], jóban, ne küzdjetek soha semmiféle gonddal. Most tehozzád szólok, kedves hites társam, minden boldogságom benned megtaláltam. Arra kérlek, légy igazi társam, hogy a mai lépésem soha meg ne bánjam. Búcsúdat elmondtad, szép székely leányka, egy jó anyának kinyílott virága. Most elviszünk párod hajlékába, egy szerető szív ölelő karjába. 329
