Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - P. Buzogány Árpád: A lakodalom régi rendje Kőrispatakon
P. BUZOGÁNY ÁRPÁD viszonyok kialakulását is eredményezi (pl. a rokonságba frissen bekerült fiatalasszony szélesebb körű kapcsolatainak kialakítása). Addig, amíg a lakodalmakat házaknál tartották, a nyoszóleányok (nyoszolyólányok) és a vőfélyek segítkeztek a meghívott vendégektől összeszedni az evőeszközöket, mivel a család annyi vendég számára különben nem tudott volna teríteni. Az 1970-es évek elején a Nőszövetség (korábban egyházi, a szocialista időszaktól a rendszernek alárendelt szervezet) gyűjtött pénzt evőeszközök és edények vásárlására. Kezdetben 100-150, később 200-250 személy számára szereztek be evőeszközöket. Aki ún. belépési díjat fizetett kezdetben, az kölcsönvétel alkalmával nem fizetett, és mivel a közös tulajdonnak társtulajdonosa lett, később is a használati (bérlési) díj (25, majd 50 lej) felét fizette. Az edények, evőeszközök Fülöp Róza néninél voltak először, később átvitték a kultúrotthonba, Istvánfi Ilka kezelte azokat. Napokkal a lakodalom előtt megkészítik a pálinkát is. Elsősorban házi főtt pálinkát adnak fel, és azért vegyítik meg, hogy jobb ízű és kevésbé erős legyen. A környék hagyományai szerint külön menyasszonyi pálinkát vegyítenek: ez köményes, édes, úgymond asszonyoknak való, tréfásan konty alá valónak is nevezik. Ebből a lakodalom napján kínálnak, felkerül a menyasszonyi asztalra, díszített üvegben, illetve a lakodalom után látogatóba menők (rokonok, más közeliek, akik valamilyen okból, pl. gyász miatt nem vehettek részt a mulatságban, de ajándékot visznek a fiataloknak) is kapnak még belőle. Általában kétféle pálinkát vegyítenek, készítenek: köményest, illetve az évszaktól függően meggyest, vagy esetleg mentásat. A meggyest a színe miatt nevezik még pirosnak is. Mivel frissen szedett meggyre töltik a pálinkát és úgy készítik meg cukorsziruppal, nem tartják nagyon sok ideig, mert megszáll, vagyis a gyümölcsből feloldott anyag leszáll az aljára, és fogyasztáskor, előtte széttöltögetéskor felzavarodik, ezért pl. karácsony előtti lakodalmakra nem ilyet készítettek. A mentás pálinka neve: vadászpálinka. Leginkább a házilag termesztett mentával, illetve borsmentával ízesítették. A pálinkákat se túl erősre, se túl gyengére nem szabadott vegyíteni, hogy a férfiak és a nők ízlésének is megfeleljen. A kilencvenes évektől jött divatba az üzletekben is megvásárolható tiszta alkohol felhasználása a házi pálinka helyett: olcsóbb és semleges ízű volt. A megkészített, vagyis megvegyített pálinkát általában a háziak a közeli rokonokkal, egy-két asszony segítségével készítik meg és közben meg-megkóstolják. Úgy tartják, azért kell időben megvegyíteni, mert idő kell, amíg összeáll - ezért kell időnként megkóstolni. Annak is jelentősége volt, hogy milyen színű italokat tettek az asztalra, mivel 1989 decembere előtt a néma tiltakozás meg az identitás-kifejezés egyik módja volt a fehér asztalterítőre piros és zöld színű italt tenni. A lakodalom napja előtt 3 nappal disznót és borjút vágnak. Amíg vasárnap tartották az esküvőt, csütörtökön vágták a disznót, tyúkokat és pénteken dolgozták fel azokat. A disznóvágáshoz megfelelő számú segítség kell: a mészároson kívül nők, akik ugyancsak közeli rokonok, kománék, jó szomszédok. A disznót úgy bontják fel (vagyis a disznóölőnek úgy adják utasításul), hogy minél több szelet húst lehessen a húsból kivágni, a többi húst is jórészt megőrlik majd, a töltött káposztába. A borjúhúsból is leginkább sültnek való szeletet vágnak. A húst - amíg a nyolcvanas években vágási tilalom volt - jó kapcsolatok segítségével lehetett beszerezni vendéglőkből, étkezdékből, olyan áron, mintha elkészített ételként adták volna el. Korábban és 1990 után is a disznót külön e célra hizlalják a háztájiban, ritkábban vásárolják, borjút is nevelnek, vagy vásárolnak. Nagyobb asszonyi munka a tyúkok levágása. Mivel a húslevesbe belefőzik a levágott tyúkokat, azokat időben le kell ölni és megtakarítani. A levesben megfőtt tyúkokat apróbbra darabolva második fogásnak tálalják, ám csupán a kiadósabb, darabosabb részeket: combokat, melle húsát. A többit a segítségek fogyasztják el az előkészületek során. A szárnyashús levében főzik meg majd a laskát laskalevesnek a lakodalom napján. Kenyeret, kalácsot a lakodalmas háznál is sütnek, ám a szomszédok, közeli rokonok is elvállalják, hogy megsütnek egy kemence kenyeret, kalácsot. Ez a segítség felajánlás, tehát önkéntes, és jól bizonyítja, hogy a szomszédok-rokonok kalákaszerű munkavégzése mennyi terhet levesz a közvetlenül érintett családokról. Kenyér- vagy kalácssütést azok is vállalhatnak, akik valamilyen 322
