Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Néprajz - Balázs Lajos: A csíkszentdomokosi nemi kultúra és nemi erkölcs élő szókészletéről
BALÁZS LAJOS megy át egyik állapotból a másikba, hanem nemi státusza is, tehát teljes személyisége megváltozik. És ezt is közölni kell: a szégyen alól kibújva egy fedő, eufemisztikus beszéddel, amit a főasztalra helyezett szilva, karalábé, murok (sárgarépa) mint külső nemi szervek szimbólumai indítanak el: „Na, menyasszony, szereted-e a jó nagy kemény murkot?"; „Bezzeg, annakidején én es hogy szerettem"; „Hogy megennéd most es, ugye?"; „A vőlegény a szilvát szúrva szereti"; „Nem es nezni való!" - és így tovább. Régebb a második étkezés utolsó fogásaként szolgálták fel a főtt aszalt szilvát a lakodalmi asztalra. Ez a momentum énekes párbeszéddel indult el a férfiak és asszonyok között, ami tulajdonképpen a két nemi szerv vetélkedője. A férfinásznép a zenészek kíséretével énekelni kezd: Édes szilvám de jó vagy, Mindig eszlek s méges (mégis) vagy. mire az asszonyok így válaszolnak, elnyomva a férfiak hangját: Istentelen vackorfa, Csak kettő terem rajta (Csak kettő fityeg rajta), Az es el van fonnyadva. A párbeszéd tehát átcsap egy kausztikus nyelvezetbe, amit férfiaknak címeznek. Ezt a szilva bemondása szakítja félbe. A rituális szöveg viszont nem a szilváról, nem a karalábéról szól, hisz egyértelműen a női nemi test dicsérete (kis himnusza): Úgy akartam, hogy a szilvára semmit se mondjak, De mégis csak támadt bennem egy gondolat. Mert, amint tudjuk, az a jó, fekete, piros húsú, Horgas magú szilva nem utolsó gyümölcs! Ezt jól tudja minden férfi, Kinek van egyágú villája, Amivel megszúrja. Itt a szilva, fogyasszák egészséggel! A lakodalom erotikája, nyelvezete újra egy változat, mely a szimbólumok expresszív nyelvezetével és a lakodalom felszabadító hangulatával ötvözve minden egyházi és törvényes tabu, illembeszéd egyenes tagadása. Más szóval: a nemiségről, erotikáról szóló beszédek eddigi motivációi a lakodalomban hatványozottakká válnak: itt az erotikával, nemiséggel foglalkozni, róla beszélni kitörő, kirobbanó öröm, ugyanakkor közösségi, társadalmi érdek is. Ennek ellenére a korlátok között marad, mivel, visszatérek egyik alap gondolatomhoz, a paraszti nemiséget két életérzés lengi be: a szégyen és a félelem, de ugyanúgy a disszimulálás nyújtotta öröm és kétértelműség elégtétele is. Befejezés gyanánt: Ha én nyelvész volnék, bizonyára nem rendelkeznék sem mennyiségi, sem minőségi vonatkozásban ezzel a szó- és kifejezés állománnyal, a szókombinációk és képzettársítások ennyi lehetőségével, mint amennyit néprajzosként, folkloristaként kiszűrhettem szokáskutatásaim terméséből. Jelentős részét nem is érteném. És ez azért sikerült, mert fontosságot tulajdonítottam a beszéd etnográfiájának, mert nem szavakat kerestem valamiről, hanem kultúrát kutattam, mely hozta magával specifikus szókincsét, a maga absztraháló teljesítményével. Mindezeket szigorúbb szóstatisztikával tipologizálni is kellene. Az én szokáskutatásom, ami nem nyelvészet-centrikus, de nem is idegen tőle, valóságos helyzetekhez igazodó, alkalmazkodó, ezek által behatároló sajátos nyelvhasználatot, nyelvtaktikát példáz. Bárhogy is nézzük, képalkotó nyelvezetről beszélhetünk: sorolja/érinti a művészi nyelvezet tartományát. Sűrítmény, ami sokkal többet közöl, mint amennyit mond. 316
