Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Művészettörténet - Szabó András: A csíkszeredai képzőművészeti élet kezdetei
1 és alkotói nyitottságra nevelte növendékeit. [...]Márton Árpád - első évesként - tanítványa volt a főiskolán. Két „titokzatos” rajztanár nevét is meg kell említenem. Férj-feleségről van szó: Kolumbán Árpád és Kolumbán Árpádné A férj 1961-ben végezte Kolozsváron a Ion Andreescu főiskolát, Sövér Elek évfolyamtársa. Rövid ideig az 1-es számú általános iskolában tanított. A felesége ortodox papleány volt, s hamarosan Piatra Neamţ-ra53 54 költöztek, felhagyott a festészettel, s talán hívő prédikátor lett. Soha sem állított ki. A feleség, Kolumbán Mária neve, aki ugyancsak rajtanár volt, a Csíkszeredái Líceum monográfiájában feltűnik,55 de nem tudom, azonos-e a feleséggel, bár tevékenységi idejének évszámai arra engednek következtetni. További adattal senki nem tudott szolgálni. Hogy milyen jelentőséget, vagy szerepet lehet tulajdonítani a felsorolt tanároknak Csíkszereda képzőművészeti életében, a rendelkezésre álló adatok alapján nem tudom pontosan megállapítani. Összesen két, rajztanán munkára utaló adatot találtam kutatásaim során: egy gimnáziumi értesítő- bejegyzést és egy újsághírt. A bejegyzés Fuchs József munkásságára vonatkozik, alább idézem, az újságcikket pedig a maga helyén: „Növendékeink különös képességet mutatnak fel úgy a rajzolás, mint általában a kézügyességek terén. Annál inkább sajnáljuk, hogy éppen a felső osztályokban nem áll módjában a tanárnak rendszeres továbbképzést nyújtani. Az összefoglalók ideje alatt nyitottuk meg az intézet rajztermében a növendékek évközi rajzaiból összeállított rajzkiállítást. Munkáikkal kitűntek: Ambrus István, Bardócz György, Imets Dénes, Kosza István, Lux István, Máté Imre, Péter András, Péter Márton és Takács István I. oszt. tanulók, - Bálint Lajos, Balogh Elemér, Botár László, Buszek Károly, Rácz József, Salló Zoltán, Timár Elek, Ugrón Béla, Zengráf Pál II. oszt. tanulók, - András Imre, Gajáry Aladár, Kassay Zoltán, Mezey Zoltán, Mihály Lajos, Petres Károly, Stefán György, Szekeres Levente, Veress László,56 57 Veress Péter és Xantus Antal III. oszt. tanulók, - Adorján Mihály, Császár Sándor, Darvas Lajos, Karda Tibor, Kovács Lázár, Máté Jakab és Rafain Gábor IV. oszt. tanulók.,f>7 A bevezetőszerű rajzoktatás-történet és rajztanár bemutató után következik városunk képző- művészeti életének konkrét bemutatása, azzal a megjegyzéssel, hogy megfelelő helyen visszatérek a rajzoktatásra is, amely végül - ritka kivétellel - organikusan mosódik össze a művészeti élettel. A 20. század általános értelemben vett művészetelméletével kapcsolatban itt, Erdélyben is számos nem esztéta-művészettörténészi megállapítás került nyilvánosságra, amelyek közül kettőből választottam egy-egy passzust, hogy érzékeltethessem a kor álláspontjainak ez irányú változatosságát, majd ezeket egy idézett művészettörténészi összegzéssel fogom egybe. „Azt akarom mondani - írja Székely János Vajúdó korstűus című írásában -, hogy a képzőművészet termékei valamikor, az emberélet szükségleti cikkei voltak. Egyébért is igényelték őket, mint csak esztétikumukért. [...] Azért hozták létre műveiket, hogy azokkal azután legyen valami, hogy bekerüljenek az emberközösség organikus életébe, s ott hasznuk vétessék - és mellesleg persze szépítsék is a világot. Lehet, hogy művük aztán szépsége, kifejezőereje jogán maradt fenn, de pusztán esztétikai célból nyilván létre nem jött volna. Es miért fest a mai festő? A múlandó rögzítése már nem feladata, arra sokkal pontosabb, elképesztően tökéletes technikai eszközeink vannak.58 Isteneink nincsenek, szentek közbenjárásában nem bízunk többé, a császárokat nem tiszteljük. A kép funkciója - mondjuk ki végre - esztétikumára redukálódott. Afféle ______________________A CSÍKSZEREDÁI KEPZOMUVESZETI ELET KEZDETEI 53 http://artportal.hu/lexikon/muveszek/kadar-tibor-1919-1962~festo~grafikus-4949 54 Magyarul: Karácsonykő. 55 „466. Kolumbán Mária 1961-1963” (MONOGRAFIA LICEU 1968, 163.) 36 Amatőr festőművész volt. 57 Segítő Mária Gimnázium 1942, 20-21. 58 A szerző előbb sorolja: „A festő portrét festett, hogy megörökítsen egy neki vagy megrendelőjének kedves személyt (esetleg épp megrendelőjét); ikont, oltárképet festett, hogy kortársainak legyen mi előtt imádkozniok; kompozíciót festett, hogy emlékeztessen fontosnak tartott eseményekre. [..JA szobrász istent faragott, előbb csak talizmánnak, később a kultusz fenntartása végett; szenteket faragott, hogy benépesítse a templomokat és emelje a homlokzat áhítatát; uralkodókat, hogy megörökítse a dinasztia dicsőségét. ” 279
