Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Történelem - Tüdős S. Kinga: A székelyeknek írástudással-műveltséggel szerzett címeres levelei a 16–17. században
TÜDŐS S. KINGA Ami a fejedelmet illeti, az oklevelek adományozásával nemcsak a kitüntetetek érdemeit ismerte el, hanem azokat személyesen majd minden esetben pártjára állítva, hűséges emberei közé sorolhatta. Adományával - hasonlóan más, főként katonai szolgálatot teljesítők csoportjához - szorosabbra fűzhette a viszonyt írástudással élni tudó alattvalóinak számban viszonylag jelentéktelen csoportjával, egyben az írástudó hivatalnoki réteg örökös mecénásának színében is tündökölve. Az armálisok tehát nemcsak érték, de érdekhordozó oklevelek is voltak, amelyeket bevált, jól működő praktika-politika szelleme lebegett körül s hívott életre. Végül, de nem utolsó sorban, az írástudással élni tudók csoportjának a társadalomra gyakorolt hatásáról megállapíthatjuk: ösztönzőleg hatottak környezetükre. Példát statuáltak mindazoknak, akik a katonai pályafutást felcserélve az írástudás műveléséből, szolgálatából kívántak megélhetést biztosítani. Főként a kancellárián - de nemcsak - dolgozó hivatalnokcsoport követendő példát teremtett a megélhetés rögös útján. Érdemük, hogy önkéntelenül is részeseivé váltak az erdélyi középfokú oktatás népszerűsítésének, ugyanakkor az erdélyi oktatás intézményesített kereteinek hatékonyabb megteremtésére is ösztönzőleg hatottak. Természetesen az önálló erdélyi fejedelemség idejével nem zárult le az a korszak, amikor az írástudás-műveltséggel személyek, családok címeres nemeslevelek tulajdonához juthattak. így például, a kökösi Kökössy család, aki ugyan nemességét még Mátyás királytól vette, Kökössy András fiskális vicedirektor idejében fiaival, fivérével, valamint annak fiával 1790. november 18-án „régi nemességük épségbe tartása mellett,” a következő címer viseléséhez jutottak: két részre osztott pajzs felső aranyszínű osztályában egy pádon ülő zöld ruhás férfiú, jobbjában tollat, baljában nyitott könyvet tart. Az alsó piros színű mezőben zöld alapon egy méhek által körülvett méhkas. Sisakdísze: két sasszárny között álló oszlop, foszlányai: kék, ezüst, piros.111 De ez már egy más korszak. Más igényekkel és lehetőségekkel, esélyekkel és esélytelenségekkel kellett megbirkózniuk az armális levélre aspiráló korabeli székelyföldieknek. Irodalom Apor 1972 BlLKEI et al. 2004 Deme 2005 ET II Gyárfás 1909 Gyulai 2005 Jakab, SZÁDECZKY 1901 LÁZÁR 1858 Apor Péter, Metamorphosis Transylvaniae azaz Erdélynek változása (1736), Szerk., az utószót és a jegyzeteket írta Tóth Gyula, Magyar Helikon, Budapest. Bilkei Irén; Kapiller Imre; Molnár András, Armálisok, Nemesi címereslevelek a Zala megyei Levéltár gyűjteményéből, 1477-1898, Szerk. Molnár András, Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg. Deme Katalin, Bethlen Gábor címeradományai, Szakdolgozat része, Miskolci Egyetem BTK Történelem kiegészítő szak. Erdélyi Testamentumok II. Erdélyi nemesek és főemberek végrendeletei 1551- 1600), Válogatta, a bevezető tanulmányt írta és a jegyzeteket összeállította Tüdős S. Kinga, Marosvásárhely, 2006. Gyárfás Tihamér, Címeres levelek Brassó város levéltárában, VI. Vargyasi Kása János deák czimeres nemeslevele 1630-ból, IN Turul 27, 108-109. Az erdélyi fejedelmek oklevelei (1560-1689) - Erdélyi Királyi Könyvek, DVD- ROM, Szerk. Gyulai Éva, Arcanum-Miskolci Egyetem BTK, Budapest. Jakab Elek; Szádeczky Lajos, Udvarhely vármegye története a legrégibb időktől 1849-ig, Athenaeum, Budapest. Gróf Lázár Miklós, A gróf Lázár család, Rom. Kath. Lyceum betűivel, Kolozsvárit. 111 PÁLMAY 2000, 268. 260
