Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Történelem - Muckenhaupt Erzsébet: Újabb ősnyomtatvány azonosítása a Csíki Székely Múzeum somlyói ferences állományában
MUCKENHA UPT ERZSÉBET Egyúttal az állomány könyveit egyeztettük a jelentősebb nemzetközi ősnyomtatványbibliográfiákkal és az először 1996-ban megjelent CD-ROM-os IISTC-ével.21 A világhálón is tanulmányozható és az utolsó kutatási eredményeket tartalmazó adatbázis22 a British Library szakemberei által összeállított nélkülözhetetlen segédlet, helyesbíti a már megjelent nemzeti katalógusok téves adatait, már amennyire erre lehetőségük nyílt. Az állományunkban a Translatio miraculosa ecclesiae Beatae Mariae Virginis de Loretto c. Rómában Johann Besickennél kiadott mű a GW-hez egykor küldött listákon, mint 1500 körülinek,23 vagy kiadási hely és év nélkül szerepel. Most az ISTC kiadói eldöntötték a kérdést: a mű megjelenési éve „c. 1504.”24 A Somlyói ősnyomtatványok kutatásában fontos állomás még a 2003-2004. év, amikor megvizsgáltuk az említett menthetetlennek nyilvánított 33 könyv állapotát. A tömbösödött könyvek rendhagyó módon történt azonosításáról és konzerválásáról 2004-ben és 2006-ban részletesen beszámoltunk.25 Az azonosítási munka során 23 kötetben 26 ősnyomtatványt határoztunk meg.26 2004-ben még egy ősnyomtatvány-töredékkel gyarapodott a gyűjtemény. A postilla-töredéket27 a hordozó könyv, Gratianus Decretum c. Nürnbergben Anton Kobergernél 1483-ban kiadott jogi munkájának28 restaurálása folyamán emelték ki bécsi típusú gótikus stílusú bőrkötéséből.29 2007-ben jelent meg a hazai országos katalógus, amelyben az említett leírásaink és közléseink alapján 103 címmel szerepel a Csíki Székely Múzeum ferences állománya.30 A korábbi évszázadokban az írás, majd a nyomtatás alapanyaga, a hártya és a papír drága volt, ezért nagyon megbecsülték, és igyekeztek minél jobban, illetve, ha lehetett, többször is felhasználni. A növényi eredetű papírnál nincs arra mód, hogy róla az írást vagy a nyomtatást lecsiszolják róla - mint az állati bőrből készített íróhártya esetében - de más módon és más célokra azért hasznosítani tudták. A felhasználás legelterjedtebb és Csíksomlyó kapcsán a mostani vizsgálódás alapját képező formája a már egyszer használt papírnak, kötéstáblák erősítésére történt igénybevétele volt. Kutatási vizsgálódásunk szerint a Somlyói könyvkötő műhely egyik legnagyobb forrása a nyomdai selejtpapír (makulatúra).31 A másik jelentős forrása a ferencesek levelezése és a könyvtár. A barátok 21 IISTC. Két kompaktlemezen tartalmazza a világon ma található 28000 ősnyomtatvány-kiadást (körülbelül félmillió példány). A különböző országokban megjelent ősnyomtatvány-katalógusokat vették alapul, mindenekelőtt az amerikait, a Goff-ot. A 28000 rekordból kétezerhez képi illusztrációt is tartozik. Elég sok bibliográfiát és lelőhelyet közöl. Hazaiakat nem említ, ugyanis a romániai kutatók később, 2007-ben készítették el az országos ősnyomtatvány-katalógust (SCHATZ, STOICA 2007). 22 ISTC. 23 Karadja 1937,1337; Baráth 1941,120. 24 Muckenhaupt 1999, II. 83.; ISTC it004269000. 25 Benedek, Muckenhaupt 2004, 161-186.; Benedek, Muckenhaupt 2006, 92-101. A múzeumi évkönyvben közöltem az azonosított ősnyomtatványok címleírását. További 11 tömbösödött kötet azonosítása, egyelőre, reménytelennek tűnik. 26 Egy kötet 17. századi magyar nyelvű kiadványt tartalmaz, a Bécsben, 1626-ban megjelent Káldi-féle katolikus Bibliát. (RMNY 1352, B variáns.) 27 Nicolaus de Lyra: Postilla super totam Bibliám. Pars 2. Nürnberg: Anton Koberger, 22 Jan. 1481. Jelzete: T 47 (HC* 10369), ff. zzi és ZZ6. A két levél a könyv ragasztott előzéke volt. Restaurálása során ezeket a könyvtest végéhez kötötték be. 28 HC* 7988; GW 11366; MUCKENHAUPT 1999, II. 48. Jelzete: ltsz. 6213. 29 Az inkunábulumot és kötését Bukarestben a Nemzeti Könyvtár Laboratóriumában restaurálták. Ugyanott emelték ki a kötésből az említett nürnbergi ősnyomtatvány töredékeit. 30 Schatz, Stoica 2007,30-31. 31 Tartalmát és eredetét tekintve, sokrétű ez a selejt a nyomda levelezésétől kezdve a szedésre kerülő kéziratig, de legtöbb selejtpapír mégis csak a nyomtatás során keletkezett. Itt a szedés korrigálását szolgáló ún. kefelevonatok a feladat betöltése után feleslegessé válnak. Nyomtatáskor pedig szinte minden munkafázis (beemelés, kilövés stb) ellenőrzéséhez újra és újra levonatot kell készíteni, amit azután már nem őriznek meg. 180
