Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Történelem - Muckenhaupt Erzsébet: Újabb ősnyomtatvány azonosítása a Csíki Székely Múzeum somlyói ferences állományában
ÚJABB ŐSNYOMTATVÁNY AZONOSÍTÁSA A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM SOMLYÓI FERENCES ÁLLOMÁNYÁBAN Muckenhaupt Erzsébet 1985-től kezdődően a Csíki Székely Múzeumban őrizzük az ország ötödik legnagyobb ősnyomtatvány-gyűjteményét, 120 olyan könyvet és nyomtatványtöredéket, amelyet 1501. január 1. előtt nyomtattak.1 A világszerte megkülönböztetett megbecsüléssel nyilvántartott 15. századi nyomtatványok Erdély egyik leggazdagabb és különösebb összetételű középkori egyházi gyűjteményéből származnak, a csíksomlyói Ferences Könyvtárból. Ez a középkori eredetű könyvtár a Székelyföld, és még pontosabban Csíkszék könyvkultúrájának, művelődéstörténetének a legrégibb és legsajátosabb könyvtári műemléke.2 A ferences könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteményét 1999-ben elemeztük részletesen, ezt tehát szükségtelen megismételni.3 A következőben, a feldolgozásában elért eredményekről, a megvalósításra váró terveinkről és az újabb gyarapodásokról számolok be, röviden utalva a gyűjtemény kutatástörténetére. Ábel Jenő készítette el a 19. század második felében az első jelentést, amely az ősnyomtatványok leírását is tartalmazza. Csíksomlyói jegyzeteiben 53 ősnyomtatvány szerepel.4 Kutatása során röviden leírta a címeket, a kolofonban található impressum-adatokat, majd a bejegyzéseket részletezte. Olykor a történeti kötésekre is kitért a figyelme. Ezt követően legközelebb 1908-ban Fejér- pataky László kutatta behatóbban a Somlyói ősnyomtatványokat.5 Rövid csíksomlyói tartózkodása alatt, július 14-18. között 178 tételben 209 kéziratot és nyomtatványt tekintett át. Közülük 93 mű inkunábulum. O is leírta a könyvgyűjtők bejegyzéseit, és egyben utal a példányok állapotára, vagy a míves régi kötésekre. Jelentésének érdekessége, hogy az ősnyomtatványok felső időhatárát 1525-re teszi, tehát az ún. postinkunábulumokat is figyelembe vette. A továbbiakban, egy ideig, a kutatások a könyvtár értékesebb kézirataira összpontosultak (a Kájoni-kéziratokra, a zenei kódexekre, az iskoladrámákra, stb.), míg a második világháború előtti évtizedben Constantin I. Karadja és Baráth 1 A jelentősebb ősnyomtatvány-állományok a hagyományos erdélyi magyar és szász gyűjteményekben jöttek létre, vagy onnan származnak. A legnagyobb gyűjtemény a gyulafehérvári Batthyaneum Könyvtáré 565 ősnyomtatvánnyal (KULCSÁR 1965). A második a szebeni Brukenthal Múzeum Könyvtára 382 példánnyal (fUGÁREANU 1969), majd következik a Román Tudományos Akadémia Kolozsvári Könyvtára (161 példány: JAKÓ KLÁRA 1991; Jakó Klára 1993) és a bukaresti Nemzeti Könyvtár (143 példány: SCHATZ 1995). A Múzeumnak több ősnyomtatványa van, mint pl. a kolozsvári „Lucian Blaga” Egyetemi Könyvtárnak (MOSORA, HANGA 1979), a Román Tudományos Akadémia Bukaresti Könyvtárának (74 cím: BACÂRU 1970), vagy mint a külföldön is hírnevesebb Teleki-Bolyai Könyvtárnak (70 cím: BlBL. TELEKI-BOLYAI Inc). A romániai ősnyomtatványok közös katalógusa 2007-ben készült el: SCHATZ, STOICA 2007. 2 JAKÓ ZSIGMOND 1976, 294.; MUCKENHAUPT 1999, 12. 3 Muckenhaupt 1999; Muckenhaupt 2010; Muckenhaupt 2013. 1999-ben közöltük 84 ősnyomtatvány katalógusát, részletesen elemeztük az állomány összetételét, a könyvek tartalmát, a tulajdonosi bejegyzéseket és a történeti kötéseket. 4 ÁBEL. 5 Fejérpataky 1908. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve IX. (2013), p. 177-190 177
