Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Történelem - Kocsis Lajos: Az 1888-as magyar–román határrendezés Csík vármegyei hatásai
KOCSIS LAJOS kedvező előjelek hatására végül is a közgyűlés úgy határozott, hogy a törvényben biztosított jogával élve felajánlja az átszakított 1642 holdat megvételre Romániának.13 A döntés gyors meghozatala (a törvény becikkelyezésétől még egy év sem telt el!) jól mutatja, hogy a tulajdonosok bármennyire is ragaszkodtak vagyonukhoz, az új helyzetben gyakorlatilag kénytelenek voltak lemondani a szomszédos államba átkerült területekről. A birtok szokásos kezelésére és értékesítésére ugyanis oly gyengék voltak a kilátások, hogy ésszerűbbnek tűnt ennek eladása. Különböző okok miatt azonban az üzlet nem jött létre. Mivel a román állam nem tartott igényt a felkínált területre, a Magánjavak egyelőre a korábbi, jól bevált módon igyekezett ezeket is hasznosítani.14 Ez igen nagy kihívás elé állította a vezetést, hiszen a határ túloldalára került erdők már kevésbé voltak vonzóak a székelyföldi, vagy erdélyi fakereskedők számára. Érdeklődésüket az sem növelte, hogy a kiszámíthatatlan körülmények miatt, a fa köbméterenkénti ára itt sokkal alacsonyabb volt, mint a régió többi erdőiben. Emiatt már 1891 nyarán - miután Sólyomtár havasának átszakadt részén a románok rengeteg fát letaroltak - felvetődött egy hatékonyabb értékesítési rendszer bevezetése. Lázár Menyhért a Csíki Magánjavak földbirtokának (havasi javak) igazgatója azt ajánlotta a közgyűlésnek, hogy mivel „az említett területet a haszonbérlők a románok zaklatása miatti félelmükben még legeltetésre se merik használni, ” és „erre hazai vállalkozót kapni nem lehet” ezt a részt elkülönítve románoknak adják ki.15 A javaslatot természetesen nem szavazták meg, hiszen a közgyűlés továbbra is „honpolgárokkal” kötött volna legszívesebben üzletet (1894-ben a Sólyomtár átszakadt erdőterületének kihasználásáért, például egy fővárosi és egy román fakereskedő cég ajánlata közül a kevesebbet ígérő budapestiekét fogadta el16). A rossz tapasztalatok miatt, néhány év múlva azonban még a legbátrabb székelyföldi fakereskedők is elkerülték a térséget, ami nemcsak a fakitermelés során leküzdendő akadályok, hanem a román elöljárók rugalmatlan, esetenként rosszindulatú hozzáállásával is magyarázható. Korpos Adámnak például a Bisztra erdőrész Romániához átszakadt részének használata után, földadó és a szerződés bélyegtelensége címén 6800 frankot kellett fizessen a helyi szerveknek. A vezetés az adót az átlagosnál jóval nagyobbnak, kivetését pedig szabálytalannak (a tulajdonos értesítése nélkül, túl korán követelték a befizetését) tartotta, de lényegében csak tudomásul vette az újabb törvénytelenséget, érdemben nem tudott segíteni a Magánjavak egyik régi, kitartó ügyfelén. Mivel semmiképpen nem akart drága, kétséges kimenetelű perbe bocsátkozni, érdekei megvédése, valamint a „szabálytalan és túl magas díjak” tisztázásáért a közgyűlés - mint több más esetben - a belügyminisztériumhoz fordult.17 18 A felíratok ellenére azonban az átszakadt területek tekintetében minden maradt a régiben.13 A román hatóságok basáskodása, valamint az erdőterületet érintő lopások miatti kiszolgáltatott helyzetben, a vezetés mindent megpróbált, hogy a Magánjavakat minél kisebb anyagi kár érje. Ennek megfelelően rövid idő alatt kellett alkalmazkodnia a határkiigazítás okozta rendkívüli Beszédében felhívta a képviselők figyelmét, hogy ilyen formájában az egyezmény nemcsak a régió faiparát és kereskedelmét veszélyezteti, hanem a „kellő béke” elősegítése helyett növeli a konfliktusok kialakulásának lehetőségét is. (KN 1887, 364.) 13 ROLHMH, F 7/24, Csík vármegye törvényhatósági bizottságának 1888. évi jegyzőkönyvei. (1888. október 25.) 14 Az alapszabályoknak megfelelően a Magánjavak kereskedelmi tevékenységet nem folytathatott (mint cég tehát be sem volt jegyezve), így az erdőket kaszálókat, legelőket is csak árverés vagy ajánlat útján értékesítette. Mivel működését, céljainak sikeres megvalósítását alapvetően ezek kihasználása határozta meg, egész fennállása során a vezetés hatalmas jelentőséget tulajdonított ennek. 15 ROLHMH, F 7/27, Csík vármegye törvényhatósági bizottságának 1891. évi jegyzőkönyvei (1891. június 17.) 16 Uo., F 7/30, Csík vármegye törvényhatósági bizottságának 1894. évi jegyzőkönyvei (1894. június 25.) 17 Uo., F 7/33, Csíkvármegye törvényhatósági bizottsága 1897. évi közgyűlésének jegyzőkönyvei (május 4.). 18 Az esetek többségében (lopás, legeltetés) a belügyminisztérium kártérítési kereset indítását javasolta, ellenben a közgyűlés úgy vélekedett, hogy a határrendezés okozta nehézségeket, kizárólag nemzetközi úton lehetne tisztázni, mert a halogatás az átszakadt területek erőszakos elfoglalásához fog vezetni. Bár erre az alispán többször is felhívta a belügyminiszter figyelmét, ez irányban érdemi előrelépés nem történt. 170
