Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Régészet - Darva Lóránt: Csíkszereda, Körösi Csoma Sándor utcában feltárt 14. század lakóház kutatása
DARVAS LÓRÁNT kardgomb utal. A feltárt sütőkemence tapasztásában itt is kereknyílású kályhaszemek kerültek elő. Tehát itt is egy olyan épülettel kell számolnunk, mely olyan kemencével rendelkezett, amelyben kereknyílású kályhaszemek voltak elhelyezve, melynek elbontása után egyes elemei a feltárt kemence sütőfelületének tapasztásába került. Tehát a fentiek alapján elmondható, hogy Csíkban a 14. század folyamán már több osztatú felszíni házak is épültek, melyek kemencéit kályhaszemekből álló fútőalkalmatosságokkal egészítették ki. Azonban óvatosan kell kezelni ezt a megállapítást és nem szabad általánosságokat levonni belőle, ugyanis a felsorolt csíki példák mind előkelői/nemesi környezetre utalnak. A székelyföldi nemesek udvarházainak nagy része ebben az időszakban fából épülhetett, erre engednek következtetni a későbbi 15. századi források is.24 25 26 A feltárások során az S4-es szelvényünk keleti részén egy 16. századi szemétgödröt is azonosítottunk (2. tábla/1), hozzátorozó járószinttel, mely részben vágta az általunk feltárt 14. századi ház észak-keleti részét. Az említett gödör a ház padlójától viszonyítva 40 cm magasságból indul, vágva a ház padlója fölötti laza, 14. századi betöltést, valamint a fölötte levő barnás-fekete, viszonylag tiszta réteget, mely ezen a részen 30 cm vastagságú. A gödörhöz tartozó vékony (3-4 cm) járószint fölött már modern betöltések jelentkeztek. Az elnyújtott formájú gödör hosszúsága 2,18 cm és legnagyobb szélessége 1,10 cm. A hozzátartozó járószintről és a betöltéséből nagy mennyiségű kerámia és kályhaszem, valamint néhány csempelap töredéke is előkerült. A kerámia töredékek kivétel nélkül mind máztalanok és elég magas arányuk (közel egyharmada) szürke színű, redukált égetésű. A leletanyag nagy változatosságot mutat, a 16. században alkalmazott jellegzetes peremkiképzésű edénytípusok mellett (19. tábla/1-9) néhány 15. században használatos formával is találkozunk (18. tábla/1-9). A felszínre került kályhaszemek két csoportba sorolhatók, az egyik csoportot képezik a vaskosabb kiképzésű 22 cm-es peremhosszúságú és 12 cm magasságú darabok (6-7 kályhaszemből származó töredék), a második csoportot azok a kályhaszemek képezik, melyek peremhosszúsága 24 cm és 17 cm magasságúak (2-3 kályhaszemből származó töredék). A szemétgödörből összesen nyolc csempelapból származó kályhacsempe töredék került felszínre. A különböző méretű csempelapok arra utalnak, hogy több elbontott fűtőberendezés elemeivel kell számolnunk. Két előlap töredékén az ebben a korszakban közkedvelt „lovag alakos” ábrázolás látható, azonban ezen típus eddig még ismeretlen példányai (20. tábla/la-b). A Csíki Székely Múzeum raktárából újabban előkerült egy csempetöredék a fent említett ábrázolással (20. tábla/2), mely ugyanarról a dúcról készült, mint az általunk feltárt töredékek, azonban bizonytalan a leltári száma, és így a leletkörülményei és származási helye is.25 Három csempetöredéknek előlapját vörös agyagfestékkel díszítették (20. tábla/3-4, 21. tábla/3). Az előkerült csempetöredékek közül úgy technikai kivitelezésében, mint az előlapjának művészi megfogalmazásában kiemelkedik az a csempetöredék, melynek előlapjának központi elemét egy címerpajzsban helyezett koronából kiágaskodó unikornis látható (21. tábla/5). Előlapjának kertelését pálcatagok közé fogott akantusz levelekből kiképzett indasor díszíti, jobb sarkában a pálcatagok által közrezárt részre négyszirmú virágot helyeztek. Előlapján egy címerpajzs látható, melyben egy háromágú liliomos koronából kiágaskodó balra forduló unikornis (sörénnyel és pikkelyes testei) látható. A koronából ugyanakkor akantusz levélfonat nő ki, mely közreveszi a koronából kiágaskodó unikornist. Az unikornis testén vörös festésnyom látható. A címerpajzs alatt is akantuszlevél töredékei láthatók. A csempén szereplő címerábrázolás a Székelyföldi előkerülése révén a homoródszentpáli Kornis- családhoz kapcsolható, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy a 15. századtól kezdődően az unikornist címerábrázolásai között a Szapolya-család is használja.26 A 24 SzOkl III, 86. 25 Egy borítékba van helyezve, melyen egy 267-es leltárszám szerepel és hogy a 40-es láda anyagához tartozik. A 267-es leltárszám alatt a csíkszentkirályi, Preda által vezetett, 1954-es ásatás középkori leletanyaga van bejegyezve a leltárkönyvbe, míg a 40-es ládában a csíkszengyörgyi őskori ásatás leletanyaga található. Tehát valószínű, hogy Csíkszentkirályról származik a töredék. 26 Gyulai 2008,125-164. 66
