Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Néprajz - Farkas Irén: A csíki főkötő vagy csepesz
A CSÍKIFOKOTO VAGY CSEPESZ szerűbbre. Az öregasszonyoké, az özvegyeké, a szegényebbeké egyszerű, dísztelen. Számolnunk kell azzal is, hogy aszerint is változott a főkötő díszítése, hogy ünnepi alkalomra, vagy mindennapi viselésre készült. Ez utóbbi esetében a főkötő is, mint a többi viseletdarab, egyszerűbb anyagból és dísszel készült. Mindkét főkötőtípus az áll alatt széles fekete szalaggal kötődött össze, amit csokorra kötöttek. A ránkmaradt, kászoni csepeszként ismert főkötő szabásában eltér a csíkitól, s ez külsejében azonnal észrevehető. Összetevő elemei nagyjából ugyanazok, mint az előbbié, de a kontyrész rövi- debb, az előlap keskeny csíkká zsugorodik, és az erre szervesen illesztett taraj odasimul a fejhez, nem elálló, pártaszerű. Anyaga szintén fekete színű brokátselyem, vagy szatén, taraja szintén lerakott csipke,30 elől széles ripszszalag szegi. Az elkészítés menete, az adatközlők szerint,31 nagyjából azonos, de a kontyrészbe minden esetben kontypárnát illesztenek (duplán - triplán hajtogatott, összeöltött vastag textília, vagy kitömött textília-darab). Malonyai rajzain még a fejtől elálló tarajú főkötőt ábrázolnak kászoniként, lehetséges, hogy mindkét főkötőtípus használatban volt, vagy az utóbb említett, már újabb változat. Nagy Jenő32 által közölt képeken33 34 már ez a változat jelentkezik. A szerző megemlíti, hogy az első világháborúig egy rend tenyérnyi széles gyapjúcsipkéből készült a taraj, később két, majd három rendből. Díszítése „pálcika alakú gyönggyel, lajtorjás széldísszel meg gyöngyös sinyórraVM történt. A kászoni csepesz is elöl, áll alatt kötődött, széles fekete szalaggal, amit mindkét oldalon rávarrtak, sokszor meg sem kötötték, csak lelógott a mell közepéig. A kászoniak is fejkendőt öltöttek a csepeszre ünnepnapokon, úgy, hogy az egészet eltakarta. A szerző szerint a 19. század vége felé kezdte a kendő átvenni a csepesz helyét. A kendőt is a vőlegénytől kapta a lány, a mátkakendőt, amit a csepeszre kötött felkontyolása után. A gyímesi csángóktól begyűjtött csepeszek anyagukban, színvilágukban, szabásukban eltérnek a csíki főkötőktől. Az idevágó szakirodalom35 ezt meg is jegyzi: „a fejet és kontyot betakaró, puha főkötőt viselnek”.36 És szerinte ez a moldvai csángók egyszerű főkötőjével mutat rokonságot. Szabásuk viszont megegyezik a három részből szabott csíki főkötőjével, úgy tűnik, ez lényegében a kontyrész meghosszabbítása, egészen a fejközépig. Anyaga fekete alapon virághímes szatén, ipari árú, amit boltból vásárolták, bár az adatközlők szerint a virágdíszt régen kézzel hímezték. A csángó csepeszek szélén szélesebb üzleti gépi szövésű csipke, amit sajátosan hajtogatnak össze, úgy, hogy középen egysoros, kétfelől a fülek mentén kétszer hajtogatott összeöltött, amit kézzel varrnak a főkötő részre, flitterrel, zsinórral, gyönggyel díszített, egy- vagy kétrendbeli szalaggal rögzítenek, végig a fejet keretezve. A csángó csepeszek piros anyaggal szegettek, a fülre lenyúló mindkét végén, kis kötött fülecske, ebbe fűzhették be a szalagot, amit az áll alatt kötöttek meg. Erre a főkötőre kendőt kötöttek, amit ebben az időben boltból vásárolnak. Kósa-Szánthó szerint37 a gyímesi csángóknál a lány egy vagy két főkötőt kapott hozományként, erre utaló más adat azonban ezt a tényt nem támasztja alá. Valószínűbb, hogy akár a kendő, ez is jegyajándék volt, mint a székelység más csoportjainak gyakorlatában is. A Csíki Székely Múzeum gyűjteményében egyetlen Gyergyóból származó főkötő sincs, Udvar helyszékről csak egy darab, úgyhogy ezek bemutatásától eltekintünk. 30 Kristóé.n, 63. 31 VÁMSZER 1977; Nagy J. 1972. 32 Nagy 1972, 226-228. 33 Nagy 1972, 39, 40, 41. kép. 34 Nagy, I. M. 35 Vámszer 1977; Kósa-Szánthó, 1979b. 36 VÁMSZER 1977, 142. 37 Kósa-Szánthó 1979b. 301
