Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Néprajz - P. Buzogány Árpád: Gyermekfolklór Kőrispatakon
P. BUZOGÁNY ÁRPÁD- tréfás mondókák (nyelvtörők, nyelvutánzók);- gúnyos, csúfolódó mondókák (nyelv- és mesterségcsúfolók, becsapós mondókák);- a gyermekjátékok szereposztásához kapcsolódó kiszámolok;- állathívogatók és -csalogatok;- bár a mondókák többé-kevésbé valamilyen konkrét alkalomhoz kötöttek, elkülöníthető egy szőkébb, meghatározott alkalomhoz kapcsolódó csoportjuk;- végül egy vegyes csoportba soroltam azokat, amelyek az előző csoportok egyikéhez sem tartoznak. Közös jellemzőjük, hogy nem alkalomhoz kötöttek. A nyelvtörők mondása leginkább versenyszerűen történik. A nagyobb gyerekek külön mulatsága, hogy selypítő, kisebb társaikat próbálják bevonni a játékba és kiejtési hibáikon derülnek. Az adattárban nem szerepel a Pater noster szándékosan eltorzított, népetimológiás néhány sora. A nyelvutánzók értelmeztetése ugyancsak a nagyobb, tapasztaltabb gyermekek szórakozása. Különösen vigyáznak a szöveg nem magyaros hangsúlyának, hanglejtésének megőrzésére a többszöri elmondáskor is, hiszen ez nehezíti a megfejtést. Újabban elterjedőben vannak a szövegek találós kérdésszerű változatai, pl. Hogy mondják kínaiul a mészárosnak: nincsen csak csont; a teának: loccsintsd ki! Akár egyszavasak is lehetnek: Hogy mondják franciául a kávénak? Sárié. Olaszul: rossz inni stb. A felnőttek körében is kedveltek. E hangulatfestő szövegek, szavak a derültségkeltés kedvelt eszközei. Ez az újabb keletű csoport nem szerepel az adattárban; nem is helyi eredetű, ugyanakkor már interneten is terjesztenek - a nyelvi viccekkel együtt - ilyeneket. A csúfolódó mondókák ugyancsak a partner tapasztalatlanságát használják ki. A mondóka általában kétsoros. Az első sor (beszédszakasz) ártatlan, semleges szöveg - ezt mondatják el valakivel. A kívánt szöveg elhangzását követi a kezdeményező részéről elhangzó, az első sorral jól rímelő második, amely a leggyakrabban tömör trágárság. A kiszemelt „áldozat” általában sejti - mert a meggyőzése akár hosszadalmassá is válhat -, hogy milyen jellegű szöveg fog következni, ennélfogva tartózkodik, próbálja elkerülni a kimondás kényszerhelyzetét. Ismertebbet inkább kisebb társsal mondatnak el, mert ha a becsapásra kiválasztott személy is ismeri, akkor sajátos szerepcsere történik - a kezdeményezőnek vissza lehet vágni a csattanóval. Az egyszavas rímhívó köznapi beszédbeni előfordulásakor ugyancsak elhangzik a többiek részéről a csúfolódás. Megjegyzendő, hogy ez a felnőttek körében is előfordul. Csalafintább változat az, ha nem kérik/kényszerítik az áldozatot a rímhívó kimondására, inkább utána kérdeztetnek, pl. Az előbb keresett Feri. Melyik Feri? Amelyik a f...t a szádba veri stb. Mivel az ehhez hasonló változatok nem mondókák, hanem inkább alkalom szülte ravaszkodások, bár szövegük változatlanul továbbítódik, nem szerepelnek az adattárban. A beugrató jellegű mondókáknál legtöbb esetben (más mondókáktól eltérően) nem érvényesül az ütemegyenlőség elve, az első sor rövidebb. A csúfolódó és különösen a beugrató mondókák - érthető okokból - leginkább „felnőttmentes” környezetben hangzanak el. (Viszont a felnőttek részéről nem mindig tapasztalható ez az odafigyelés, így néha kicsi kutya nagytól tanul alapon terjed el, hagyományozódik át egyik-egyik.) Eléggé gyakoriak. Inkább fiúk mondják, minden korcsoport, nemcsak a kisebbek az ún. dackorszakban vagy a kamaszkorúak. Ritkábban a felnőttektől is lehet hallani. A mesterségcsúfolók között ugyancsak sok trágár, obszcén szöveg van. Legtöbbet gúnyolt alak a pap. A névcsúfolók is gyakoriak. Tréfás, gúnyos, néha triviális szövegek. Formájukat tekintve két, ritkábban három- vagy négysorosak. Kötelező kellékük a jó rím. Legtöbb névcsúfoló heterometrikus sorú. Az első sor csak a név, az utána következő sor(ok) hosszabb(ak). Gyakoriak a névnek ikerítéssel alkotott, értelmetlen változatai. Éneklő hangon mondják ezeket. 288
