Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Történelem - Muckenhaupt Erzsébet: Anton Koberger kiadói kötései a csíksomlyói ferencesek könyvtárának ősnyomtatvány-gyűjteményében
MUCKENHA UPT ERZSÉBET Az 1985-ig a Somlyói kolostor falában tárolt könyv tömbösödött állapotban van, azonosíthatatlan, azonban valószínűleg ez is ősnyomtatvány. A bélyegzők nem szerepelnek a Kyriss táblákon, azonban teljesen megegyeznek az 1978-ban megjelent Koberger-monográfia XI. kötéscsoportjának valamennyi díszítő elemeivel. A csoport nürnbergi Koberger kiadói kötései az Országos Széchényi Könyvtárban és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában ugyancsak nürnbergi Koberger-nyomtatványokat takarnak.76 Koberger más nyomdák termékeivel is kereskedett és ezeket a fennmaradt könyvreklámjain hirdette. E kiadványokat Koberger vette meg, vagyis hozatta Nürnbergbe, és ő is köttette be, s így hozta forgalomba. Ezért található oly sok más tipográfus nyomtatványa Koberger-kötésben.77 Az első, második és hetedik szám alatt bemutatott kötés strassburgi, bázeli és hagenaui nyomtatványt takar, ezek Flachnál, Amerbachnál és a 7. szám alatt tárgyalt Grannál jelentek meg. A kötéshez tartozó Koberger-makulatúrával együtt a nagy nyomdász-kiadó kereskedelmi kapcsolatainak ékes bizonyítékai. Strassburggal és Bázellel különösen jó üzleti kapcsolatai voltak. A humanista Johann Amerbach nemcsak mint nyomdász dolgozott Kobergernek, hanem korrektorként is tevékenykedett.78 Strassburg kereskedelmi csomópont volt, s mint a Koberger-Amerbach levelezéséből is kitűnik, Nürnberg és Bázel között az út Strassburgon vezetett át. Itt Adolf Rusch, aki Kobergernek is nyomtatott, játszott fontos közvetítői szerepet a papírgyártók, könyvkereskedők és nyomdászok között.79 Hátra van még annak a tisztázása, hogy hogyan és mikor kerültek ezek a könyvek hozzánk. A kötések nürnbergiek, s ez azt bizonyítja, hogy a példányok később, akár évtizedekkel vagy évszázadokkal megjelenésük után kerülhettek Erdélybe. Miről vallanak a bejegyzések? Bernardinus de Bustis Marialéja, Cassiodorus zsoltármagyarázata és Berchorius papi kézikönyve 1664-ben, Nicolaus de Lyra postilláinak második kötete pedig 1681-ben szerepel a csíksomlyói ferences rendház öszeírásában. Antonius Guainerius olasz orvos tömbösödött Opera medicája. nem tartalmaz tulajdonosi bejegyzéseket, azonban rajta Fejérpataky jegyzetei szerint 1908-ban 16. századi magyar nyelvű recept szövege látszott.80 Az 1487. évi nürnbergi Biblia sem tartalmaz possessor-bejegyzéseket, lapjain csak széljegyzetek, kommentárok olvashatók. Közülük a magyar nyelvűek eléggé későiek, 16. század végi olvasó kézírása. Csupán Cassiodorus művéről bizonyítható, hogy volt ezeknél korábbi magyar tulajdonosa. A 16. század első felében a zsoltármagyarázat Gergely tordatúri plébános, valamint Káli (?) János olvasmánya. Ezután, 1574- ben, ferences kézre került, midőn Kolozsvári Lőrinc81 testvér Kecseden 50 dénárért vásárolta meg ifjú Pálfi Istvántól. A 16. századi magyar Ferences Rend jeles tagja 1548 körül a tövisi egyházban tanított. 1550-1552 között a moldvai Bákóban, 1554-ben a fehéregyházi, majd 1559-ben a nagyszőlősi rendház gvárdiánja. 1552-ben Enyeden, 1572-ben Gyöngyösön, ezután 1574-1576-ban Kecskeméten hitszónok. Előzőleg, 1561-1570 között ismét Bákóban házfőnök, majd 1570-1572 között definitor is volt. Könyvtárának még hat kötetéről tudunk. Közülük öt Gyöngyösön, a Ferences Könyvtárban található, egy, további Gyöngyösről származó könyvekkel együtt, a Szatmári Püspökség Egyházmegyei Műemlékkönyvtárába került.82 76 ROZSONDAI 1978, 100-102, 69. tábla, 1, 3-6. bélyegző. 77 SCHMIDT 1928, 120; LESKIEN 1964, 370-372; ROZSONDAI 1974, 311-324; ROZSONDAI 1978, 109-110. 78 Geldner 1968, 118-120. 79 ROZSONDAI 1978, 30. 80 Fejérpataky 1908,37. 81 Karácsonyi 1923-1924,1/412,11/46, 96,125,199. 82 MUCKENHAUPT 1999, 41; SOLTÉSZ 1967, 129; EmŐDI 2013, 522. 244
