Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Történelem - Medgyesy S. Norbert: Ismeretlen színi előadás Csíksomlyón az utolsó ítéletről – a Mundis REdargutus-dráma periochája és magyar nyelvű szakaszai (1742)
MEDGYESYS. NORBERT vendégségbe, aki Halál képében jelent meg és elragadta a léhűtő vendéghívót.56 Potyó színdarabjában a Mundus éli a maga feslett életét, és őt ragadja el váratlanul a Halál (Scena 2-3.). A kővendég-toposz jelenlétét ebben az esetben nem állíthatjuk biztosan, de a Mors hirtelen megjelenése - véleményünk szerint - rokon vonásként kezelhető. Figyelemre méltó, hogy Potyó Bonaventura alkalmazza a jezsuita57 58 és a piarista55 iskolai színjátékok allegorikus módszerét:59 bibliai, menny- vagy pokolbéli szereplőknek az ókori mitológiából kölcsönöz nevet, ebben az esetben Rhadamantust, valamint görög nyelven beszélő nevet ad nekik, pl. Andropater személyében. A darab szerzője tehát az ókori görög (közelebbről a krétai) mitológiából Zeus és Európa fiát, az igazságosságáról és bölcsességéről híres krétai törvényhozót és halott-ítélőt, a Boldogok Szigetén uralkodó Rhadamantyst60 azonosítja Andropaterrel, a Biblia Istenével. Az azonosítás közös pontja az utolsó ítélet, amikor mindenki előtt megnyilvánul Isten, mint Bíró igazságossága és irgalma. Ahogy Rhadamantys uralkodott az Elysion síkságon (Elysioni Mezőkön), úgy uralkodik Andropater a mennyek országában. Az Andropater szerepet ugyanebben az esztendőben, 1742-ben már láthatta a csíki közönség: a március 23-án, nagypénteken előadott Actio parascevica című passiójátékban.61 E misztérium írójának az 1742. évi közép és felső nyelvtani osztály tanárát, Boros Mártont tekinti az eddigi kutatás.62 Ebben a nagypénteki Actió ban és az 1761-ben63 bemutatott passiójátékban allegorikus figurákkal helyettesítik az üdvösségtörténet legfőbb szereplőit: Andro Pater jelenti az Atyaistent, Androphilus az Ő Fiát, Christust, Androphus (más helyt Antrophus) pedig az embert, azaz Adámot.64 Az 1742- es drámában Andropater a bukott angyalok helyébe ülteti Antrophust, és tulajdon, egyetlen fiára, Androphilusra bízza; tanítóul Euphronimust, szolgául Cosmost és Creont jelöli. Erre Andromisus az ördögökkel bosszút esküszik Antrophus ellen, és fel akarja forgatni az Andropater által teremtett természet rendjét. Az ördög Fictus Euphronimus képében bűnös mulatságra csábítja Antrophust, aki nem véve észre a csalást, bűnbe esik. Az Andromisus által szervezett ebéd végén fény derül a hamisságra, és óriási káosz keletkezik. Andropater megbünteti Androphust: Thanatussal munkára vetteti és éhezteti. Ezt követően Androphilus elmegy Atyjához, Andropaterhez, és Antrophus nevében bocsánatot kér, fejét - az egyház bűnbánati szokásának megfelelően - hamuval hinti (Scena 9.), de Andropater nem akar engedni, mert a büntetés jogosságára hivatkozik. Az irgalmasság (vö. Misericordia) megengedné a büntetés átvállalását, de az igazságosság (vö. Iustitia) nem. A vita végén Andropater elengedi egyetlen fiát, Androphilust, hogy megostoroztassa és megölesse magát fogadott gyermekéért, Antrophusért (Scena 10.). Ekkor az Andromisus, Daemon, Chrominus, Deucalion, Endorus, Taurus és Gadareus nevű ördögök elindulnak a gályára, hogy bajkeverőnek bélyegezzék, tehát hamis vádakkal illessék az Antrophus helyett ott dolgozó-szenvedő 56 NAGY SZ. 2012. Köszönöm Nagy Szilviának, hogy erre a toposzra felhívta a figyelmemet, és előadása kéziratába betekinthettem. 57 Staud I-III. 1984-1988; H. Takács 1994; Jezsuita iskoladrámák 1992; Jezsuita iskoladrámák 1995. 58 Kilián 1994; Kilián 2002. 59 Részletesen lásd: DEMETER 2011, 30-43. 60 KERÉNYI 1977, 77, 163, 239, 306. 61 A dráma szövegének forrása: LIBER EXHIBENS..., 849-884. Adatai: KILIÁN ET AL. 1992, 50, Csíksomlyó Nr. 27; PINTÉR 1993, 116, Nr. 23. A darabból három Chorus-szöveget kiadott: MedGYESY 2009a, 386-390. Az 1742-es nagypénteki passiójáték többi része még kiadásra vár. 62 FÜLÖP 1897. 63 Tragico-Comedia seu Actio Figurifica, Csíksomlyó, 1761. március 20. nagypéntek. A darab szerzőjének valószínűleg Albert Atanázt tarthatjuk. Kézirata: LIBER EXHIBENS..., 347-354. Adatai: KILIÁN ET AL. 1992, 58, Csíksomlyó Nr. 48; PINTÉR 1993, 120, Nr. 44. Az 1742-ben és 1761-ben előadott allegorikus darabot röviden ismerteti: PINTÉR 1993, 56. 64 Az 1742-es dráma Prológusának részletét saját gondozásban idézi: NagyJ. 2003, 108. 228
