Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Történelem - Medgyesy S. Norbert: Ismeretlen színi előadás Csíksomlyón az utolsó ítéletről – a Mundis REdargutus-dráma periochája és magyar nyelvű szakaszai (1742)
ISMERETLEN SZÍNI ELŐADÁS CSÍKSOMLYÓN AZ UTOLSÓ ÍTÉLETRŐL ... Messiásról. A Discipulusok a hamis messiásról hiszik azt, hogy ő az igazi Felkent. A határozott angyali intés után a következő (9.) jelenetben megjelenik az Isten az ő angyalai és harsonái kíséretében: lezajlik a végítélet. A darab Máté evangéliumából (Mt 25, 31-46) Jézus jövendölése alapján vitte színre az apokalipszist: a jók az Isten jobbjára ülnek, a gonoszak a baljára. A mennyei jelenet ellentéteként és egyben párhuzamaként a 10. szcéna Lucifer birodalmába vezeti a nézőt és az olvasót, ahol a hét főbűnt jelképező hét lélek is felvonult. A darab zárójelenete a mennyben játszódik (Scena ultima de Coelo), ahol Deus Pater és Filius (a Fiú, azaz Jézus Krisztus) beszélgetnek a Szentháromság lényegéről. Deus Pater záró szavai kérik a hallgatóságot, hogy ne szomorkodjanak a pokolba került lelkeken, hanem törekedjenek, hogy hívő élettel ők ne kerüljenek oda. A Filius számot ad tetteiről: leszállt a földre, és vérével megváltotta az emberiséget. De arról, hogy sokan elkárhoztak, nem ő tehet, hanem az emberek bűnös életmódja, mert nem hallgattak a prédikálásra. Az üdvözülteket viszont örömre szólítja fel Filius. E szavak után az újszövetségi Jelenések könyve 0el 4,1-11) alapján a 24 vén (Senior 1-24.) dicsérete zárja a színdarabot, akik magasztalják a teremtő Istent, és - Jézus szavait kölcsönözve - elmondják a nyolc boldogságot (Mt 5,3-12). Az 1725-ös darab forráskutatása53 54 55 * során kiderült, hogy ezzel az előadással a csíki ferencesek egy saját invenciójú apokalipszis-játékot adtak elő, amelynek középkori gyökerei vannak. Az evangéliumi példabeszéd (a Dúsgazdag és a szegény Lázár története, Lk 16,19-31) alapján színre vitt, Comico-Tragoedia54 címmel, református környezetben, Váradon 1646-ban nyomtatásban kiadott iskoladráma 2. jelenete (,,De divite purpurato et paupero Lazaro, az-az A’ fényes gazdagról és a’ szegény Lázárról’) ugyancsak a földi és a mennyei boldogság kérdéskörére, a végítélet súlyára figyelmeztet. A Lázár-történet székelyföldi elterjedtségét erősíthette a ferences rend másik ágának, a minoritáknak a kantai gimnáziumában előadott színdarabja. Az itteni skólában Jantso Ferenc (1744-1800) minorita tanár A Dúsgazdag és a szegény Lázár című drámája is feldolgozta a közkedvelt bibliai parabolát. Jantso játékát 1778. június 14-én, Szentháromság vasárnapján állítottak színpadra. A darab a barokk kor gyakorlatának megfelelően példázatokkal él, az I. végzéshez Jantso még égi port is rendelt (1. jelenés), valamint Izajás jövendölését („íme a Szűz...”) és Zakariás könyvének bűnbánat-hirdetését (2. jelenés), az angyali üdvözletét (3. jelenés) és Krisztus megkeresztelkedését (4. jelenés) is dramatizálta. A II. és a III. végzés teljesen a Lázár-történet kiszínezett formáját vitte színre: „Példásztatik a szegénynek Jószágát hamissan elfoglaló Gazdag. ’65 Láthatjuk, hogy a Csíksomlyón 1725-ben és 1742-ben előadott két utolsóítélet-játék között csupán annyi közös vonás van, hogy mindkettőben szerepel az emberiség megítélése, az igazak és a gonoszok elkülönítése érdemeik szerint. A korábbi, 1725-ös előadás sokkal bővebb, színesebb, több szereplőt állít színpadra, köztük Illést és Enochot is, emellett teológiai vitákkal és certamenekkel volt teli a nagypénteki bemutató. Potyó Bonaventura pünkösdi darabjának fő szereplője a Világ és a Mors, az eseményeket a Geniusok énekkel kommentálják, a harsonás ítélet hamar eljő, melynek következtében csak négy igaz lélek juthat a mennybe. Viszont van egy közös kapcsolódási pont, egy nagyjából azonos toposz a két dráma, az 1725-ös és az 1742-es között: a kővendég-motívum. Nagy Szilvia kutatásai kimutatták, hogy a kővendég- és ezzel együtt a Don Juan-toposz a hazai iskolai színjátszásban első alkalommal épp az 1725-ös végítélet-játékban jelent meg Csíksomlyón: a darab kezdetén, a fent említett Epicurius-jelenetben (Scena 2.). Ugyanis Epicurius egy koponyát hív 53 Nagy SZ. 1999; 2010a; Medgyesy 2009a, 337-354. 54 Kiadta: RMDE II. 1960, 43-103. 55 A dráma szövege megjelent: MINORITA ISKOLADRÁMÁK 1989, 857-901. Elemzi: KILIÁN 1992, 82-87; A Jantso-darab, a Jaj, én hűt régentén mint virágzóm vala című dráma (Kanta, XVII. század vége-1732. Kiadta: MINORITA ISKOLADRÁMÁK 1989, 15-50.) és az 1725-ös csíksomlyói misztérium összevetése; NAGY SZ. 2003, 43-50. A Jantso-darabot elemzi: KILIÁN 1992, 82-87. A Lázár-drámák és a végítélet-játékok összefüggéseiről, forrásairól és népi továbbéléséről bővebben lásd: MEDGYESY 2009a, 348-353; MEDGYESY 2009b, 133-148. 227
