Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Régészet - Puskás József: Adatok Kovászna megye régészeti repertóriumához (II.)
PUSKÁS JÓZSEF más kutatók a II-III. fázis „termékeinek” tekintik.125 A TAlb fazék és a TElc karéjos tálak a kultúra II. (B) szakaszában jelennek meg és az utolsó periódusban is használatban maradnak.126 Ugyanekkor jelennek meg bekarcolt, ún. „futó-kutya” díszítések (VD30).127 Vidékünkön az utolsó, III. (C) szakaszt képviselő edénytípusok a TC3e alakú csésze és a TF3a alakú tálka.128 A III. periódushoz sorolható VC40129 (?) típusú díszítés azon ritka, ún. ZahnstampelunggA díszített töredékek közé tartozik, amelyek megjelennek a Felsőháromszéki-medencében. A fent leírtak alapján elmondhatjuk, hogy az egykori település nagy valószínűséggel a kultúra II/B (közepe-vége?) és a III/C (eleje?) szakaszában volt lakott. A II. fejlődési szakasz mellett szól a Costişa töredék, amely import lehet a lelőhelyen.130 Úgy véljük, hogy a Wietenberg településre rátelepedett Noua kultúra megszakította a további, hosszabb fejlődést és nem tartjuk kizártnak, hogy a fejlett III. periódusra jellemző díszítőelem egy import edényből származik.131 Jelen esetben nem szeretnénk messzemenő következtetéseket levonni terepbejárásból származó töredékekből, csupán rávilágítani arra, hogy a Felsőháromszéki-medencében talán már a III. periódus elején megjelent a Noua kultúra népessége, megszakítva a középső bronzkori népesség fejlődését. A késő bronzkori Noua kultúra jellegzetes leletanyagát főleg a zsákszerű, általában a nyakon végig futó vízszintes bordával ellátott edények, a magasított, kétfülű csészék, valamint a bütykös füllel ellátott edények alkotják. Azt azonban, hogy ezek a lelőhelyek a kultúra melyik fejlődési szakaszába sorolhatók, nem sikerült meggyőzően eldönteni. Hajiunk arra, hogy a már kifejlődött, II. szakasz településeivel állunk szembe, erre utalnak a ferde vagy egyenes kanelúra díszítések és a töredékek kialakítása, felületkezelése (Szászfalu (Kézdivásárhely)-///. Közép és Középső határ, Nyújtód (Kézdivásárhely)-F/o55Zzí Vencel, Fábián Ferenc és Rigó János telke). Az előkerült bütykös fülek (Szászfalu (Kézdivásárhely)-///. Közép és Középső határ, Szentkatolna- Városi út jobb oldala II.) nem bírnak meghatározó kronológiai értékkel, de inkább egy fejlett periódusra utalnak. A települések alacsony (Szászfalu) vagy magas teraszokon (Nyújtód, Szentkatolna), folyóvizekhez közel helyezkednek el, ez megegyezik az eddig ismert települési formákkal.132 A La Fene kultúrába, sorolható Szentkatolna- Városi út jobb oldala III. lelőhelyen előkerült edények párhuzamainak egy részét (a fazekakat) a Kr. e.-i III-II. századi leletanyagokban,133 míg másokat a II-I. századiak között találjuk meg.134 A szűrőedények a Kr. e.-i II-I századokban jelentkeznek, azonban a gyors fazekaskorongon készültek az I. századi objektumokból származnak,135 sőt még a Kr.u. I. században is használatban maradnak.136 A Ny új tó á-Hosszú Vencel, Fábián Ferenc és Rigó János telke lelőhelyen előkerült talpas (?) tálak analógiái a Kr. e.-i II-I. 125 ANDRJŢOIU 1992, 38/IXa; CHIDIOŞAN 1980, 35/C3. 126 Andriţoiu 1992, 243, Pl. 74/VIIIb4. 127 Boroffka 1994, 250. 128 BOROFFKA 1994, 250. A TF3a típusú tálakat I. Andriţoiu a II-III. szakaszhoz sorolja: ANDRIŢOIU 1992, 38/Xbl. 129 Boroffka 1994,250. 130 A Costişa-Wietenberg II/B párhuzamos fejlődésére lásd: BOROFFKA 1994, 288; GOGÁLTAN 2011, 61; MUNTEANU 2010, 183. 131 Úgy véljük, hogy a Felsőháromszéki-medencében eddig előkerült nagyon kevés ZahnstampelunggA és meánderrel, valamint spirállal díszített töredékek nem a kutatás hiányának tulajdoníthatók. Több ásatás anyagát átnézve, eddig négy lelőhelyről ismerünk hat darab olyan töredéket, amelynek díszítése talán a III. periódusra jellemző, és ennek fele egy erődítményből származik (Torja-vára: SZÉKELY Zs. 2003, 75-87). Jelen tanulmányban nem áll szándékunkban erre a problémára kitérni, ez egy későbbi kutatás célja. 132 FLORESCU A. 1964, 146. 133 CRIŞAN I. 1969, 259/80, 262/114. 134 CRIŞAN V. 2000, 120; SÎRBU 1996, 19. 135 SÎRBU 1996, 22. 136 CRIŞAN V. 2000, 128. 128
