Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Szemle - Róth András Lajos: Partiumiként hozzánk tartozó
funkciójáról beszél, arról is szót ejt, hogy az ilyen típusú intézetek feladatai közé tartozik az egyre gazdagodó tárgykollekcióiknak nyilvántartása, állaguknak megőrzése, tudományos feldolgozása, valamint kiállítások és tudományos publikációk által közkinccsé tétele is. Az igazgató azt is megemlíti, ami egyébként a kötetet fellapozva, értő szemek számára a sorok között világossá válik, de amiről szerzőnőnk nem tesz említést, mármint, hogy egy tudományos katalógus megjelentetését, egy-egy gyűjtemény szakmai feldolgozását, közlését többnyire évtizedek vizsgálódása előzi meg, vagyis a részkutatások sokaságán keresztül érlelődik meg egy tudományos katalógus. Mindazok, akik valamelyest ismerik Muckenhaupt Erzsébet munkásságát, mindannyian tudják, hogy a szakma oly művelőjével állnak szemben, aki ritka ügyszeretettel, alapos tudományos felkészültséggel és a tudomány iránti maximális alázattal közelíti meg kutatása tárgyát, Öméltóságát, a könyvet. Ezért, habár sokak számára szokatlannak tűnhet Muckenhaupt Erzsébet hálálkodása Vásárhelyi Juditnak, az Országos Széchényi Könyvtár Régi Magyarországi Nyomtatványok (RMNy) Szerkesztősége osztályvezetőjének, az RMNy Szerkesztősége munkatársainak, Rozsondai Mariannenak, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár Kézirattára osztályvezetőjének, a nemrég elhunyt Jakó Zsigmondnak, Madas Editnek és Sarbak Gábornak, Czagány Zsuzsának és Papp Ágnesnek, Fáy Zoltánnak és Dreska Gábornak, Szőcs Jánosnak, Benedek Évának, a Gutenberg Grafikai Műhely és Nyomdának, Magyari Évának, Sipos Gábornak, a Nemzeti Kulturális Alapnak, ezzel mégis ráerősít mindarra, amit előbb idéztem a múzeum igazgatójától. Arról van szó ugyanis, hogy a könyvkutatás annyira összetett elemzést igényel, hogy azt, jobb helyeken intézményesen, csapatmunkában végzik. Hogy mifelénk mindez, a legtöbb helyen egy-egy megszállott munkájának köszönhető, az - válság ide, vagy oda - a szűkmarkú állami kultúrpolitikánkat is jellemzi. Ugyanakkor arról is beszélünk, hogy az ilyen jellegű tevékenység el sem képzelhető határokon átívelő munka, kölcsönösség igénybevétele nélkül. Mivel kultúrszféránk kitölti nemcsak a Kárpát-medencét, de ujjlenyomata nap mint nap felfedezhető dél- és nyugateurópai kultúrákban is, értékeink feltárásához, a kutatáshoz nagyon gyakran nemzetközi együttműködésre van igény, amely azt jelenti, hogy mi magunk is hozzájárulunk számtalanszor a kutatások kiteljesítéséért. Amiben nem vagyok biztos, viszont az, hogy vajon nekünk ezt megköszönik-e idegenben ennyire részletesen, mint ahogy Muckenhaupt Erzsébet teszi...?! De váltsunk szót! A Csíki Székely Múzeum 152 darabos, 116 kötetben 130 címet felsorakoztató „Régi Magyar Könyvtár” (RMK)-gyűjteménye öt ősnyomtatványt, negyvenhárom 16. századi, nyolcvanhat 17. századi, további 18 darab 1701-1710 közötti könyvet tartalmaz. Régi magyar könyvek alatt az 1711-ig bárhol megjelent magyar nyelvű, bármely nyelven Magyar- országon megjelent nyomtatványokat, továbbá azokat az idegen nyelvű, külföldi kiadványokat értjük, amelyek teljes egészében, vagy egy részüket tekintve magyarországi szerzők művei. Elemzett kötetünk szerkesztési módja, sajátságos címválasztása, korszakolása is jelzi, hogy normaszerűen beilleszkedni kívánkozik a kezdetben csak Szabó Károly, majd később Hellebrant Árpáddal közösen, 1879-1898 között szerkesztett RMK-kötetek sorába, melyeket mai napig is előszeretettel használ a könyvtári szakma. A könyvek legnagyobb része Csíkszék három nagy múltú katolikus intézményének - a Somlyói Ferences Kolostor, a Gimnázium és a Mária Társulat - könyvtárából származik. Azt is megtudjuk, hogy Csíkszék könyvkultúrájának, művelődéstörténetének a legrégibb és legsajátosabb könyvtári műemlékéből, a többévszázados ferences állományból kerül ki a legtöbb, számszerint 108. Azt mindenki sejti, hogy általában a könyvtári katalógusokat nem lefekvés előtti olvasmánynak szánják, hanem az adott kor ismeretei szintjén egy-egy könyvről a lehetséges összes metaadatokat tartalmazóan, egy adott pillanatnyi helyzetet rögzítenek, általában olvasók, jelen esetben inkább kutatók számára. Hogy mégis, miért tudom ajánlani jelen kötetet a széles érdeklődő közönség - és nemcsak szakemberek - számára, azt a szerzőnőnk azon dicséretes ötlete nyújtja, hogy az általa szerényen történelmi bevezetőnek nevezett részben RÓIJI ANDRÁS LAJOS __________________________________________________ 438
