Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Szemle - Orbán Zsolt: Egy kisebbségi magyar párt nyomában – Érdekképviselet vagy pártpolitika? Iratok a magyar népi szövetség történetéhez 1944–1953
ORBÁN ZSOLT romániai magyarság két világháború közötti kisebbségpolitikai stratégiájának rövid történetét adja, bemutatva a magyar baloldaliság gyökereit is. A romániai magyarság integrációjának román állami keretei (1944-1953) címet viselő harmadik alfejezet taglalja a kommunista hatalomátvétel történelmi környezetét, a kommunista hatalom kiépülésének kereteit, valamint a román pártok és kormányok magyarságpolitikáját. Az 1944. augusztus 23-án végrehajtott politikai-katonai fordulat kivitelezői nem sejtették, hogy az átállástól függetlenül Románia sorsa meg van pecsételve, azaz a szovjet érdekszféra része lett. Novemberre sajátos politikai vákuumhelyzet2 alakult ki, amelyet az észak-erdélyi magyar és román baloldal is megpróbált kihasználni arra, hogy a megszálló szovjetek támogatásával kiépítse Erdély autonóm politikai-közigazgatási struktúráit. Kihasználva a kedvező politikai hátszelet és a szovjet közigazgatás miatt Észak-Erdélyt féltő román politikai vezetés „demokratikus” kisebbségpolitikáját3, 1944 őszére a magyar baloldal politikai monopolhelyzetbe került. Létrejött az MNSZ. Az MNSZ történetének rövid korszakolása után következik a bevezető tanulmány legnagyobb terjedelmű alfejezete Érdekképviselet és/vagy pártpolitika címmel. A több mint félszáz oldalas írás végigkíséri az MNSZ közel egy évtizedes fennállásának legjelentősebb mozzanatait. Nagy Mihály Zoltán objektív elemzést nyújt az MNSZ létrejöttének feltételeiről, bemutatja Észak- és Dél-Erdély eltérő politikai szervezkedéseit, az MNSZ politikai irányvonalának alakulását és annak módosulásait, a szervezeti egységet és a politikai célkitűzéseket, a szervezeti struktúrát, valamint a szövetség mozgását az érdekvédelmi szervezet és a tömegpárti jelleg között. A szerző problémás kérdésekre keresi a választ. Milyen politikai mozgástere és jövőképe volt a második világháborút követően az erdélyi magyarság vezetőinek és ezen belül a hatalmi pozícióba került baloldalnak? Hogyan próbálta a Román Kommunista Párt „bábáskodásával” létrehozott kisebbségi párt követni céljait? Sikerült-e elérnie az MNSZ-nek, hogy aktív részese legyen a román politikai életnek, és mint ilyen, érvényesítse kisebbségpolitikai és érdekérvényesítési célkitűzéseit? Kiegyensúlyozott, megalapozott történészi válaszokat találunk a kötetben. Finom értékelések is vannak, amelyek az MNSZ össztevékenységét jellemzik: az MNSZ-t - az adott politikai rendszeren belül nem lehet egyszerűen tömegszervezetnek, vagy szatellit szervezetnek tekinteni. Igaz, hogy eredete miatt politikai szövetségese volt az RKP-nak, de az MNSZ képes volt olyan magyar érdekeket is megjeleníteni, amelyek szemben álltak az RKP elképzeléseivel. Az: MNSZ által képviselt kisebbségi társadalmi modellt nem lehetett beépíteni az RKP osztálytársadalmi modelljébe... az MNSZ-t idővel egy szatellit szervezetté fokozták le. Szerepe 1947-1948 fordulójától az RKP-n kívüli szférában meghúzódok ellenőrzésére és mobilizálására, a politikai szocializációra és propagandára szorítkozott. ” A bevezető tanulmány utolsó alfejezete A „hatalmon belülre került kisebbségi okosság” az MNSZ kettős identitásának kérdését járja körül. A tömegszervezeti és érdekvédelmi szerepek összeegyeztethetetlensé- ge folyamatosan őrölte fel a magyar pártot és minden oldalról támadhatóvá tette. Az MNSZ közhatalmi jogosítványok nélkül is igyekezett az egész romániai magyar társadalom vezetője lenni, ezért és az RKP-val való szoros kapcsolata miatt számos kritika érte „etnikumon 2 Az 1944. augusztus 23-i fordulat után szeptember 12-én Románia fegyverszüneti megállapodást kötött a szövetséges hatalmakkal. Ebben többek között az állt, hogy „Erdély vagy annak nagyobb része visszakerül Romániához", de ennek ellenére a terület hovatartozása nem volt eldöntött tény. 1944. november 12-én a romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság nevében Vladislav Vinogradov tábornok, a bizottság alelnöke és Vasziljev gárdavezérőrnagy, a bizottásg vezérkari főnöke közölték Constantin Sănătescu miniszterelnökkel, hogy „a Vörös Hadsereg által felszabadított Erdélyben tilos a román közigazgatás bevezetése’’, így sem a magyar, sem a román fél nem került helyzeti előnybe. 3 1944. november 14-én Gheorghe Vládescu-Rácoasa vezetésével felállították a Kisebbségügyi Minisztériumot, amelynek első feladata egy kisebbségi statútum kidolgozása volt. Egyébként is az 1945. március 6-tól hivatalba lépett Petru Groza vezette kormány olyan magyarságpolitikát igyekezett folytatni, amellyel meggyőzi a békeszerződés előtt a nagyhatalmakat, hogy Románia képes demokratikus eszközökkel kezelni a kisebbségi kérdést és ezáltal bebiztosíthatja támogatásukat Észak-Erdély hovatartozását illetően. 434
