Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Néprajz - Salló Szilárd: Egy csíkmadarasi bács gazdasági kapcsolatháljójának vizsgálata
SALLÓ SZILÁRD Mérei Ferenc szerint az egyén, hogyha csoportban végez tevékenységet, teljesítménye számottevően növekszik, mivel az együttes ritmusa fokozza a lendületet, s ugyanakkor érvényesül a társak ösztönző hatása, ráadásul a feladatok szervezett elosztása gazdaságosabb és változatosabb megoldásokkal társul.2^ A korábban említett, a falu közbirtokossága által előírt munkákra meghatározott időben kerül sor. A legelőtisztítást első fázisban április 1. és május 1. között, a juhok tavaszi kihajtása előtt hajtják végre, második fázisban az ősz beköszöntésével, vagyis augusztus 20-tól szeptember 15-ig tisztítják meg újból a legelőket. Egy másik csoportban végzett tevékenység a facsemete ültetés, amely egy kéthetes periódust ölel fel, május 1. és május 15. között végzik ezt a tevékenységet, végül csemeteápolásra is sor kerül szeptember 15. és október 15. között. Mindezeket a munkákat a bács úgy végzi, hogy közben el kell látnia a munkájával kapcsolatos teendőket is, vagyis a falu juhnyájának legeltetését, a sajt kiosztását, az eladást. A munka sikerét biztosítja az, hogy Váncsa Imre felesége, Váncsa Éva is részt vesz a munkákban. A gyermeknevelés mellett az ő feladata a sajt, túró és ordakészítés (otthonukban is végzik), illetve azoknak értékesítése, amely feltételezi a vásárlókkal való kapcsolattartást. A termények elkészítésében a feleség segítségére van saját anyósa. Váncsa Imre családi kapcsolathálója mindössze 7 személyt foglal magában, e hét személy közül négyen élnek vele egy háztartásban: felesége Váncsa Éva, édesanyja Váncsa Rebeka, továbbá leányai Váncsa Henrietta és Váncsa Klementina. Testvérei közül bátyja, Váncsa György Csíkmadarason él, nővérei Barabás (Váncsa) Rozália és Boér (Váncsa) Mária Balánbányára, illetve Csíkdánfalvára mentek férjhez. Hogyha a szőkébb rokonságot vesszük figyelembe, Váncsa Imre nagybátyját, négy sógorát és azoknak családját, illetve öt első unokatestvérét (családjukkal együtt) nevezi meg a rokonság tagjaiként. A rokonságból hét személy gazdasági kapcsolatban is áll a báccsal, ugyanis juhaikat minden évben Váncsa Imre seregébe adják, de előfordul az is, hogy valamelyik rokona vásárlóként fordul hozzá. Rendszerint a családfő tartja ellenőrzés alatt az összes gazdasági folyamatot, a tevékenységek megszervezését, s naponta ő jelöli ki a különböző munkaköröket.27 28 A Váncsa családban a családfő szerepet Váncsa Imre tölti be, hasonlóan a Mohay Tamás által leírt parasztcsaládhoz, ahol Nagy Sándor a család feje, így az ő elhatározásai és választásai döntőek a családi kapcsolatrendszer alakulásában.29 Habár nála többnyire egy napló adatai alapján értesülünk kapcsolatrendszerérői, mindkét esetben azt tapasztaljuk, hogy a kapcsolatháló középpontjában levő személy ismeretségi hálójában a férfiak jelenléte dominál, és ezeket a kapcsolatokat elsősorban a javak cseréje alakítja. A már említett legelőtisztítást újabb munka, a fakitermelés követi, ezt általában november 15-én kezdik el és téli hónapok idején is folytatják. A fakitermelést a bács egyik barátjának, Péter Leventének végzik, kettejük munkáját segíti az egyik fejőpásztor, Fazakas Csaba. Szintén idénymunkának számít az augusztus 1. és augusztus 20. között végrehajtott áfonyaszedés (kukojzaszedés), amelyben körülbelül tíz személy vesz részt, ezek a bács családtagjai, rokonai, komái, illetve barátai közül kerülnek ki. Még ezt megelőzően nyári időszakban a szénacsinálás is a jelentős munkák között foglal helyet, és mint az előzőeket, ezt a munkát is csoportban végzik, akárcsak az áfonyaszedésnél, itt is 10-15 személy segít a munkában. Szénacsinálás esetén sok esetben egy-egy család egymagában is felgyűjthetné a szénát, azonban a hívatlanul érkező segítség elutasítása fel sem merülhet, mert az sértődésre, haragra adhat okot, amely a kapcsolat megszakadását eredményezné.30 A segítség elfogadá27 MÉREI 1996, 24. 28 OLÁH 2004, 89. 29 MOHAY 1992, 240. 30 OLÁH 2004, 94. 288
