Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Néprajz - Kolumbán Zsuzsanna: Házasságra erőltetés és családbomlás az udvarhelyi református egyházmegyében a 19. század folyamán
KOL UMBÁN ZSUZSANNA A fentebbi - a történt események szempontjából tipikusnak mondható - eset a 17. század végén zajlott. De a szülők hatalma, akarata még erőteljesen érvényesült a 19. század folyamán, főként a nőkre nézve, de találkozunk erőltetett házassággal a férfiak esetében is. Az esetek vizsgálata alapján tapasztalhatjuk, hogy a háttérben leginkább gazdasági érdekek álltak, és körvonalazható néhány jellegzetes helyzet, mely az utódok házasságkötésének irányítására vezette a szülőket. A lányok esetében például a következő helyzetek vagy akár kényszerítő tényezők fedezhetők fel: 1. Az apa halálát követően gazdára, férfira volt szükség a családban, hogy a gazdaságot vezesse:- „... édesanyja erőltette, kényszergette a Nagyobb JózseJhezi férjhez menetelre, mondván: menj hozzá Nagyobb Józsefhez, mert akkor férfi s gazda jő házunkhoz, s könnyebben vihetjük gotidjainkat. ”x 5- „Másfél évvel ezelőtt nőül mentem volt alpereshez, ámbár előre tudtam, hogy férjhez- menetelem szerencsétlen lesz, mértén alperest soha nem szerettem, őt nem én magamnak, hanem édesanyám választotta nekem. Ugyanis apám elméjében megháborodván, kicsiny gazdaságunkat nem volt kifolytassa, s anyám azon gondolatra jött, hogyha engem férjhez adna, leendő vejében feltalálná a hiányzó gazdát. Én még nagyon fiatal voltam, alig 17 éves, s beszélni kezdett nekem a férjhez menetelről, ajánlotta, dicsérgette alperest, hogy az nekem jó férjem, s egyszersmind csekély gazdaságunknak is vezetője lenne. Nekem a férjhezmenetelre, s főként az alpereshez menni semmi kedvem nem volt, s mindannyiszor visszautasítottam édesanyám ajánlását. De mind haszontalan, mert édesanyám tervével nem hagyottfel, sőt az előbb szép szóval, kecsegtetésekkel tett ajánlatai helyett a kényszer minden eszközét kezdte használni, sőt azon legutolsóra is eljutott, hogy mindennapi, mondhatni minden órai veréseivel erőszakolt akaratának hódolni. S végre a félelem, a már szenvedhetetlenné vált üldözés, verés rákényszerített, hogy alpereshez menjek, de bár alperest az előbb sem szerettem, rövid ideig volt vele létem alatt durva, káromkodó, veszekedő természete miatt még inkább s annyira meggyűlöltem, hogy inkább kivégzem magam, hogysem tovább vele üljek és éljek. ”15 16 17- „... soha nem szerettem alperest, hanem édesanyám kényszerítéséből mentem hozzá, ugyanis édesapám nem élvén, gazda kellett a házhoz, hogy kicsi gazdaságunkat folytas2. A lány egyedüli gyerek, örökli édesapja vagyonát, a szülők olyan férjet szeretnének neki, aki a gazdaságot elképzeléseik szerint vezeti majd:- „Nőül mentem alpereshez ezelőtt alig egy évvel, nem önkéntes szerétéiből, hanem szülőimnek ellenállhatatlan kényszerítése folytán. Kitagadással fenyegettek, ha szülőim akaratához képest alpereshez nem megyek, minthogy szülőimnek több gyermekük nincs, semmiképp sem engedtek a faluból kimennem, hogy segédjük legyek és férjem is. ”18- „Nem szeretetből ment Lidi férjhez, hanem apja ellenállhatatlan erőltetésére, mit onnan tudok, hogy egy alkalommal Lidi apja magához hívott, hogy Lidi és Demeter Márton közt eszközöljek békességet. Én engedtem a kérésnek, Barabás Mihály komámhoz mentem, Lidit szépen felszólítottam, hogyfogadja vissza férjét, mert Lidi fiúleány. Mire azt felelte Lidi: itt hagyom apámuram minden vagyonával, elmegyek, s inkább elvesztem magam, mintsem Demeter Marcihoz visszamenjek. Erre a Lidi apja megharagudott, s Lidinek a karját megfogva úgy megkeringette a házban, hogy Lidi elszédült, ez egy verésnél 15 UREL, Válóperes iratok, 1878/22. 16 UREL, 1875/32. 17 UREL, 1871/6. 18 UREL, 1887/7. 270
