Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)

Néprajz - Kádár Kincső: Közösségi normák és egyéni hivatástudat a csíksomlyói remete életében

remetehagyományt követte, amely a csoportos remeteséget helyezi előtérbe,132 133 hanem a Remete Szent Antal féle remeteséget, az individuálisabbat választja.

3. Fizikai és lelki gyakorlatok, ezek legkülönbözőbb formái, amelynek célja a regenerálódás és az eksztázis elérése:

A remete imái, az önmegtagadás, koporsóban alvás, a napi kötelező imaórák betartása, harangozás felelnek meg ennek a pontnak.

4. A karizmatikus szint folyamatos tesztelése - tortúrák sokkhatások által:

Remete Szent Antal, amikor megküzdött a démonokkal, szolgája holtnak vélte.1 33 Az első megmérettetés, és a hivatás megerősítője a remetét ért villámütés túlélése, a lelkiekben való megerősödést szolgálta. A villámütés során eszméletét veszítette, félholtan talált rá néhány árvaházi kislány. Itt utalnék vissza Régis Boyer megállapítására, hogy a transzcendenciát nem kötelezően pozitív, hanem igenis negatív élmény is képes irányítani, ijedtséget okozva a kiválasztottnak. Ez összekapcsolódik a már említett kiválasztottsággal elhívatással, amely a legemelkedettebb értelemben egy életre szóló választásra utal, amelyben a legmagasabb idea, amelyet önmagunkról alkothatunk végérvényes, és naponta elköteleződik. Az idea ebben az esetben egy olyan életszemléletet takar, amely túlmegy a reálisan és racionálisan megtapasztalható valóság dolgain, és folyamatosan bizonygatni kell önmagának és környezetének.

Az elődeihez hasonlóan Kedves Béla is lakott barlangban, az általa őrzött kápolna területén kiépített magának egy barlangszerű helyiséget, ott vezekelt. Gyakorta megküzd a „gonosszal”, az őt háborgató, rossz szándékú látogatókkal. Ezek a próbatételek megerősítik az isteni szándékot és ennek tudatát a szentemberben. Karizmatikus ereje kiteljesedett, a katolikus hívek kérik az istennél való közbenjárását. Akit beenged a házába, azzal elbeszélget, főleg a mindennapi gondokról, betegségekről.

Az orosz fanatizmus első klasszikus alakja Petrov Awakum (1621-1682) pópa volt. Aszketikus ragaszkodásából a patriarkális ember hitvilágához, akit intim viszony fűzött a természethez és Istenhez, mozdíthatatlannak érezte helyzetét a világban. Awakum mindenféle változtatás, változás ellen volt, ami eltávolítja a az embert ettől a többé-kevésbé még természeti, igaz állapottól.134 Awakum protopópa Önéletírásában beszámol a szerzetesség és az isten megtapasztalásának hátulütőiről. Hasonló elemekkel találkozhatunk, mint a csíksomlyói remete életében. Az elhalt állatok láttán, éjszakánként felkelt, és sokáig sírt a

132 “A REMETESÉGBEN VALÓ ISTENES ÉLETRŐL: Azoknak, akik a remeteségben Istennek tetsző életet akarnak folytatni, hármasával, vagy legfeljebb négyesével kell tartózkodniok. Ezek közül kettő az édesanya szerepét töltse be, s legyen nekik két, vagy legalább egy fiuk. Az előbbiek Márta, az utóbbiak Mária Magdolna életét utánozzák. Az a kettő, aki az édesanya szerepét tölti be, Márta, a két fiú pedig Mária példáját kövesse. Legyen kolostoruk is és ebben mindegyiknek külön cellája. Ebben végezzék imádságaikat és ebben aludjanak. Mindjárt napnyugta után mondják el az aznapi Completoriumot és utána tartsanak csendet. A napi imaórákat rendesen mondják el és Matutinumra keljenek fel; Mindenekelőtt pedig keressék „Isten országát és az ő igazságát. "A Prímát rendes időben mondják el, Tertia után megtörhetik a csendet, beszélhetnek egymással, odajárulhatnak édesanyjukhoz, és amikor jól esik nekik, szegény kis gyermekek módjára az Úristen szerelméért alamizsnát kérhetnek tőlük. Azután kellő időben mondják el a Sextát, Nonát és a Vecsemyét. A kolostorba, melyben tartózkodnak, senki idegent ne engedjenek belépni, se ott étkezni. Azok a testvérek, akik az édesanya szerepét töltik be, gondosan tartsák magukat távol minden idegen személlyel való érintkezéstől és elöljárójuk iránti engedelmességből fiaikat is tartóztassák minden idegentől, hogy így senkinek se legyen alkalmuk velük beszélni. A fiúknak tehát édesanyjukon, elöljárójukon és őrükön kívül, amennyiben az utóbbinak tetszik Isten áldásával meglátogatni őket, senki mással nem szabad beszélniük. A fiúk időről-időre vegyék át bizonyos időtartamra az édesanyák szerepét úgy, ahogyan közös megbeszéléssel jónak látják elrendezni. És ők is iparkodjanak gondosan és szorgalmasan megtartani a fentebb mondottakat. ” (Assisi Szent Ferenc alapján) ASSISI-JACOPONE 1993.

133 SZIKSZAI 2005, 30.

134 TÖRÖK 1979, 7.

255